Sokan elmondták már, miért nem egyszerűen "farizeus", hanem a fogalom félreéértelmezése is az, ahogy Orbán közénk dobta a "keresztény szabadságot". Még fontosabbnak tartom azonban, hogy ez elég jól bizonyítja, amit eddig is tudtunk, hogy ha a liberális demokrácia hívei bajban vannak, akkor a NER még inkább, mert az előbbieknek -- ideértve e poszt íróját -- van oyan hagyományuk, konkrétan a nyugati civilizáció hagyománya, amelyhez mindig vissza lehet térni új inspirációkért, a NER etnicista-rasszista előképei ellenben a legrosszabbak, amit politika e tájon kihozott a népekből. (Más kérdés, hogy miért nem lehet a magyar nacionalizmusból produktív politikai kultúrát csinálni, de ebbe itt nem tudok belemenni, korábbi posztokban megtettem. A kérdés -- másképp -- ez: miért nem épülhet a kulturális identitásunkon produktív társadalmi együttműködés.)
A "keresztény szabadság" izzadságos igyekezet egy olyan fogalmat megtenni a rezsim habarcsává, amelyik csak épp az alapjaiban vérzik: a világ szekularizált, a hívők száma a Nyugaton és nálunk egyaránt napról napra fogyatkozik és még kevesebben vannak azok, akik azt hiszik, a politikai beszédnek és rendszereknek a kereszténység értelmezésére kell épülnie. Ebben a kérdésben aligha lehet drámai fordulatot elérni, ez nem olyan, amit Semjén egy rénszarvas elejtése és egy Orbán-beszéd lelkesült végighallgatása között el tudna intézni. Sőt, olyan sem, amit a NER püspök-légiója el tudna intézni. Magyarul, a hazudozás folytatódna -- egy picit emelkedettebb tónusban, de ugyanolyan férges belsővel. A "keresztény szabadságnak" ettől kezdve csak az etnicizmus segédfogalmaként, a rasszizmus felé vezető úton van jelentése, persze maga alá híva és megtévesztve azt a kevés embert, akinek a keresztény hit még mond valamit (értem, a valláson és az egyháziasságon túl).
A "keresztény szabadság" kiválasztása a rezsim tehetetlenségét tükrözi abban, hogy a negativitásra (tolvajlása, félelemkeltésre, bezárkózásra, relativizálásra és gátlástalan hazudozásra épülő) politikájának fenntartható fordulatot adjon -- és nem is fog. Az Orbán-rezsim valójában máról-holnapra él, ami a hívei aktivizálását illeti és ha egyszer összeroppan -- mert a negativitás hitelét veszti --, akkor nagyon össze fog roppanni. Ezt kellene tudnia elhárítani, amíg lehet. Ezért habár a "keresztény szabadság" kétségbeesett, de buta választás is, viszont érthető. Pozitív, hitelvű felfogásának alternatívája: a nyílt fasizmus (a "fehér ember szabadságának" rasszista bukéjával). Reális felfogása (tényleges keresztényeknek majdnem híján): a szemérmes fasizmus (a "fehér ember szabadságának" rasszista bukéjával).
Azon az úton ugyanis, amelyen Orbán jár folyamatos válság-üzemmódban, a konszolidáció erőforrásai és lehetőségei nélkül, a "keresztény szabadság" (reálisan: a szemérmes fasizmus) híján csak a nyílt fasizmus felé lehet továbblépni, aminek a stabilizációs ereje persze ugyanúgy csekély, de mellette a legitimációs ereje is az. Bár ez az ország elnézte a zsidók összeszedését annak idején, de nem gondolnám, hogy fasiszta lenne. Ez az ország csak hagyományosan képességhiányos és fél. Ezeket Orbán mára nagyjából kimerítette, nincs bennük sokkal nagyobb politikai tartalék. Nem lehet migránsokkal és 400 forintos euróval rendet tartani ott, ahol a rendnek nincs más alapja.
De a "keresztény szabadság" a félelem közepette is már inkább értetlenséget szülhet az Orbán-fanok körében, akiknek többsége köszöni szépen, nem kér a kereszténységből. Ezen a pontos előbb-utóbb szétteszik a kezüket és felteszik a kérdést (először csak magukban): kell nekünk ez a Viktor gyerek? Aztán elkezdik áthidalni a kognitív dissszonanciát magukban: végül is sose kellett.
.jpg){kind=link}
.jpg){kind=link}
Az utolsó 100 komment: