A progresszivizmus a haladás ideológiája. Nem egyenlő a progresszióval (haladással), amely sok szempontból (életszínvonal, jogegyenlőség stb.) tény és a konzervatívok -- hacsak nem reakciósok vagy orbánisták (=cinikusak és korruptak) -- sem vitatják. A progresszivizmus ellenben speciális ideológiává transzformálja a haladást, amely az utóbbival szemben szükségtelen és káros.
A progresszivizmus gyökerei a pozitív (értékmentes) tudományosság eszméjének kialkulásáig és a felvilágosodásig, különösen pedig Kant egyik heterodox (tulajonképpen már a marxista üdvtörténeti struktúrára hajazó) munkájáig, az Örök Békéig nyúlnak vissza. Ez utóbbi etikai fundamentumot adott a progreszivizmusnak és később Spencer, Dewey stb. munkáiban politikai doktrínáig és egy meglehetősen zárt policy kifejtéséig vezetett. A progresszivizmus lényege az, hogy van az emberiségnek ideális állapota és nemcsak erkölcsös efelé haladni, de erkölcsös feláldozni érte egy adott korra jellemző etikát, ideértve a hagyományokat, a bevált gyakorlatokat, az életmódokat, a transzcendenciát stb. A progresszivizmus destabilizálja az emberi életet egy jövőbeli eszmény elérése érdekében, mely eszményt döntően az értelmiség (a kritikai-konstruktivista filozófiával), még rosszabb esetben a politika szállítja, teljesen esetleges, legtöbbször ostoba belátások vagy kalkulációk alapján, de nem ritkán aljas szándékkal.
A progresszivizmus teszi, hogy a hagyományos, pl. természetjogi alapú erkölcsi érvelés anélkül rendült meg, hogy bármi, ami kellően stabil lenne ahhoz, hogy etikának lehessen nevezni, a helyébe léphetett volna. A progresszivista etika valójában nem etika (egy kipróbált életmód, éthosz leírása), hanem legfeljebb morálfilozófia, megtervezett, "analitikus" erkölcs, jellemzően azonban ez se, hanem csak moralizálás dirib-darab szenvedélyek racionalizálási taktikái szerint, amelyek semmilyen koherenciában nem állnak egymással. Az ember mint az etika konvergenciapontja szétesett, kiürült, mert közösen osztott eszménye nincs (az ilyen kísérleteket a mérhetetlen károkozásuk miatt szétvetette a történelem), maradt tehát vele kapcsolatban a destrukció. Az eredmény: relativizmus, szubjektivizmus, az erkölcsök átpolitizálódása, a hatalom igézete, a dehumanizálódás. Marad korunk, amelynek kialakulásában a progresszivizmus és képviselői még csak a felelősségüket sem látják.
Már hogy is lennének képesek látni.
