Az egyik legnehezebb helyzetben a magyar konzervatívok vannak Európában, mert nincs pártjuk, sőt a nehezen kialakítható preferenciájuk is olyan megalkuvást igényel, ami már-már értelmetlenné tenné a választást -- ha Magyarországon nem volna éppen diktatúra. Mert ebben az esetben a választás alapmotívuma, hogy olyan pártra essen, amelyik nem volt eddig bizonyíthatóan javadalmazottja, kollaboránsa vagy kompromittáltja a rezsimnek, mindent überel: és ez a párt a mai kínálatból egyedül a Momentum.
A Momentum elviselhetetlenül progresszivista, sőt ami ennél is rosszabb, zagyva párt. Fogalmi vakság, elkerülés és hiperbolikusan értelmezett cselekvési puhaság váltakozik benne önmaga túlértékelésével és a magyar valóság iránti vicces érzéketlenséggel, ami miatt kétséges, hogy abban a hipotetikus helyzetben, ha kormányra kerülne, mit csinálna egyáltalán. A vezetői meglehetősen zavaros fejűek, könnyű súlyúak, rendre nem tudják komolyan venni a saját misszójukat a NER leváltására, hiszen opportunista módon visszatérően összeállnak a posztkommerekkel, a posztnácikkal és általában mindenkivel, akiről úgy gondolják, hogy szavazatot hozhat nekik. Kritikus kérdésekben (migráció, az EU kritikája, gazdaságpolitika, foglalkoztatás) elkerülők és sokszor manipulatívak. A fiatalságra való kínos apellálásuknak semmi hozománya azon túl, amit csak a látványuk is hozna nekik -- remélhetőleg észreveszik, mire a vezetőség átlagéletkora eléri a negyvenet. És akkora talán megtanulnak jelen lenni valahol, ahol figyelmet akarnak maguknak. Nincs narratívájuk, nincs meséjük az országról, az országnak. Ez mind nyilvánvalóan diszkvalifikálna egy pártot -- ha nem Magyarországon élnénk.
Viszont vitathatatlanul mellettük szól a kitartásuk, az, hogy láthatóan ambíciózusak és ha lassan is, de haladnak előre a trial and error mentén, nem adták fel csak azért, mert nem sikerült egységugrásokban elérni a 30%-ot (ahogy kezdetben várták). Többnyire kellemesen civilizált karakterek minden említett hiányosságuk ellenére, olyan egy házibulira való ismeretségekre jók, viszont arra nagyon (ha elég hangos a zene). Mindez persze sok választót bosszant, mert manírosak és szerénytelenek, de hát legyen ez Magyarország baja.
A Momentum a mai állapotában semmilyen értelemben nem ér fel nyomorult országunk bajaihoz. De később még ez is megeshet. Ami azonban biztos: ha szándékosan akarna, se tudna tizedannyi ártással sem lenni, mint a Fidesz, és negyedannyival se, mint bármelyik egyéb párt. Unalmas, de igaz: a legkisebb rossz, viszont lehet belőle még elég jó (és ne feledjük, itt a mérce nem az örökkévalóság erkölcsi kódja, hanem a magyar politika). Egy európai konzervatív számára nem megnyugtató a már említett (és nem említett) kritikus kérdésekhez való hozzáállása, de néhány dolog minden megelőzően hathat most a pártválasztására: ilyen a liberális demokrácia, benne a politikai osztály átalakításának elkerülhetetlensége, a korrupció, illetve Magyarország EU-kompatibilitásának ügye. Ezek megnyugtató elrendezése nélkül nemhogy konzervatív politika nem lehetséges és a konzervatívoknak sose lehet képviseletük Magyarországon, de lassan nemzet sem lesz. És a nemzet esélyeit a maguk realitásában, nem pedig megtévesztés szerint kell nézni. A valósághoz való visszatérés és vele a konzervativizmus lehetőségének mai egyetlen útja a Momentumon keresztül vezet.