Ahhoz, hogy lássuk a feladat nagyságrendjét és egyúttal azt, ami reményt ad az elvégzésére, tudni kell, hogy a Fidesz döntően azért sikeres vidéken (falvak, kis és közepes városok), mert Magyarországnak ezt a területileg túlnyomó, lakosságszámban is domináns részét majdnem teljesen elkerülte a polgárosodás és a nemzeti (autentikus, organikus) modernizáció az utóbbi százötven évben. Ezért -- bár sokat lehetne erről még beszélni -- a premodern, defenzív családi és tekintélyelvű struktúrák a népi-nemzeti gondolkodás és a szocializmus anómikus közegében élnek tovább, ami mindösszesen a félelmet és a szolgáló mentalitást erősíti a helyi tekintélyekkel, az állammal és a modernséggel szemben, továbbá - ami a legfontosabb - nem teszik lehetővé a szabadságok és a kis közösségek szervezkedését, ellenállását és saját alternatív értékrendjének meggyökerezését. A Fidesz agresszív, hazug, káros etnicista propagandája úgy hatolt be ebbe a magatehetetlen közegbe, mint a kés a vajba. Produktív (mesterséges, posztnaturális) kis közösségek - közösségi terek, emberi hálózatok, lokális gazdaság, saját iskolák, önkormányzatiság - nélkül a közkeletűen vidékinek nevezett mentalitás egyrészt a túlélés táplálta, befelé forduló egoizmus és az egyre diszfunkcionálisabb családok, másrészt az állam és a hivatalos nacionalizmus harapófogójában sorvad, képtelen saját eszmélődésre és önmegtartó erejének visszaszerzésére. A vidék válságban van, amit egy konzervatív párt, mint a PKP végképp nem nézhet tétlenül.
A politikacsinálás tehát nem megy közösségépítés nélkül. Ezért egy politikai pártnak, ha a szabadságot (és a politikát) a nemzet érdekével összekapcsolva az emberek - és nem elvont célok, entitások, ideológiák - szolgálatába akarja állítani, először a helyi problémákat kell megérteni minden egyes településen, illetve segítenie kell ezek felszínre hozásában, megfogalmazásában és súlyozásában. Nem megoldani, főleg nem ígérgetnie kell (erre ott van az összes többi párt), hanem elindítania a reflexió folyamatát. Ennek érdekében a párt először egy provizórikus (később még alakítandó) kérdőívvel kezd minden településen alkalmas, intelligens, empatikus politikus-jelöltekkel, méghozzá először baráti, ismerősi közegben, a konyhákban vagy udvarokon tartott beszélgetésekben, bizalmi hangulatban. A közeg célja a bizalmon túl a titkosság fenntartása, ami a megfélemlített közegben elsőrendű szempontja a továbblépésnek.
A kis konyhai-udvari közösségek (nem több mint három-négy ember) aztán gráfszerűen - mint egy fa ágai - fejlődnek tovább a kérdőívet folyamatosan alakítva és a válaszokat pontosítva, de egyik kis közösség sem ismeri teljesen a leágazásait, mert azok a közösség tagjainak saját bizalmi kapcsolataiból származnak és a fejlődési stádiumban nem tartja őket számon senki. A hálózat egy tetszésszerű tagja csak a saját kis közösségét és azt az ismerősét és barátját -- azokat az ismerőseit és barátait -- ismeri, akiket maga nyer meg a nagyobb fa táplálásának, ezért a mozgalom nagyrészt rejtve marad bármelyik tagja (és ami még fontosabb: a külvilág) számára. A mozgalmon belüli ("a fa ágai" közötti) kommunikáció később a párton keresztül történik egy olyan algoritmus alapján, amit itt érthetően nem írok le. Mivel az egész elgondolás egyfelől a konkrét, valós problémákon építkezik, amelyek ráadásul a település szerint változnak, illetve kerülnek közéjük országos ügyek, amelyek a helyi ügyekkel vegyülve akcióképes országos motívumokká állnak össze, továbbá mert az egész rendszer baráti-ismerősi hálózatokból áll össze, az építkezés hatékonysága meglehetősen nagy lesz.
Az említett kérdések között ilyeneket tudok itt említeni, mint ezek:
> - Mi a legkedveltebb társasági hely a településen?
> - Vannak-e olyan régi kapcsolatok, amelyek politikai okokból mentek szét?
> - Van-e helyben ovi és orvos? Ha nincs, jó lenne, ha lenne?
> - Igazságosan osztják el a közmunkát?
> - Elég áru van boltban?
> - Tisztítják-e az utakat télen? Nyírják-e az árokpartot?
> - Mondjon két sérelmet, ami mostanában a polgármesteri hivatalban érte!
> - Van-e, aki külföldre szakadt? Ott dolgozik, de hazajár? Mit mesél?
> - Kire néz fel a faluban? Kitől fél?
> - Kire lehet számítani? Kire nem?
Egyelőre ennyit.