Lassan többet foglalkozunk a gyártó szektorban a jövővel, mint a jelennel. Ebben sok a hype és a kiforratlan gondolatok adásvétele, de elég világosan lehet látni, ahogy az üzleti érdekek hajtják az innovációt a mesterséges intelligencia, a dolgok internete és az alkalmazott digitalizáció egyéb formái felé. A változások iránya eléggé egy irányba mutat és a magam részéről nem látok semmit, ami fenyegetné vagy módosíthatná, a változás sebességét pedig mindössze a technológia rendelkezésre állása és a gazdaságosság korlátozza.
Valamennyire ismerem a helyzetet, mert a cégem a mai vállalatirányítási rendszereket (ERP-MES mainframe) és a digitalizáló frontline-t összekapcsoló menedzsment digitalizációban dolgozik, amelyek mindösszesen (összekapcsolódva) azt fogják eredményezni, hogy teljesen megváltozik a gyárak pozíciója nemcsak az értékláncokban, hanem az emberi ökoszisztémában is. A mi menedzsment platformunk - ami kvázi autonóm, emberi beavatkozást nem igénylő szervezeti intellektusként fog működni az erőforrás-felhasználás irányításában - egy-másfél év múlva alkalmas lesz arra, hogy tervezzen, ütemezzen, gyártást indítson, monitorozza a gyártási folyamatot, újraütemezzen, jelentsen és biztosítsa közben a folyamatos egységköltség-csökkentést. Ne csak támogassa az emberi döntéseket, hanem sokkal pontosabban döntsön odáig menően, hogy adott források mellett lehetővé teszi a közel veszteségmentes értékteremtést.
Az ERP várható redukciójával és az analóg pluginokkal kiegészített AI/IoT-működtette munkaterületekkel együtt az internetre kapcsolt gyár (csoki, autó, ruha) úgy fog kinézni, hogy a vevő (bárki, akár a kiskereskedelem kikapcsolásával) elindíthat egy tökéletesen személyre szabott termékre irányuló gyártási folyamatot, amely az indítás pillanatában (de legalábbis köztes módosítással) percre pontosan meg tudja mondani, mikor fogja kézhez kapni az árut (csoki, autó, ruha, értelemszerűen az aktuális gazdaságossági korlátok mellett). Még egyszer, nehéz nem látni ezt a végpontot. És nehéz nem látni, hogy a gyártáson kívül, ami még a komplex formájában is már most ebbe az irányba fejlődik, a szolgáltató és legvégül a szellemi folyamatok nagy része is ezekkel a lehetőségekkel és egyszersmind kényszerekkel fog szembenézni.
Mármost, ahogy itt többször beszéltük, aki eltalálja a közelebbi és távolabbi jövőt, az tudja csak megnyerni. Ebben a folyamatban az lesz a győztes, aki a gondolkodást és az algoritmusokat irányítja és tulajdonolja majd. Kivált azokban az országokban, amelyek nem állnak a változások élén (legfeljebb néhány másikkal együtt), már összeszerelés sem okvetlenül fog jutni, ha nem képesek biztosítani a szükséges magasabban képzett (karbantartói. gépbeállítói, szoftvermérnöki) réteget, és a munkanélküli tömegek állami gondoskodás alá kerülnek. A folyamatos átalakulással képződő, alacsonyabb képzettségű embereket sújtó munkanélküliség és az FNA metszéspontjában a társadalmi pacifikációt szolgáló újabb - szórakoztató, rekreációs - (negyedik) szektor jöhet létre. Magyarország töretlenül halad ezen a pályán úgy, hogy a negyedik szektorban a NER máris építi a hadállásait. Az Orbán-rezsim megelőzi a korát, de a kor utol fogja érni. Mikorra a társadalmunk feleszmél (2025-30 között?), már nem lesz esélye a nemzetközi gazdaságot irányító algoritmusok irányításában osztozni, mert annyira leszakadt az oktatási és általában az értékteremtési rendszere; marad neki az állami apanázs, amelynek elköltésével is a NER-t gazdagítja majd..