A magyar állam megítélésében én abból indulok ki, hogy még ennek a kis országnak az állama is több embert foglalkoztat (több mint 800 ezret), mint a Walmartot, a McDonald's-ot és egy-két másikat leszámítva a legnagyobb világcégek, és teszi ezt NEM a versenypiacon. Képzeljük el mármost, hogyha a világcégekben folyamatosan elég jelentős javítási lehetőségek vannak, vajon milyen káosz és értékvesztés halmozódhat az ismert színvonalú politikusok irányította és soha-versenyt-nem-látott köztisztviselők belakta magyar államban! És a korrupció még csak ezután jön rá minderre mint output/kimeneti veszteség, ami -- tekintve a halmozódó hatását pl. az egészségügy és az oktatás hosszútávú romlásában és ennek egész életekre gyakorolt ("továbbgyűrűző") hatásában -- mindösszesen elképesztő károkat okoz.
Jelzem az egyértelműség érdekében, hogy én az államszervezet hatékonyságáról beszélek, és nem vitatom, hogy az államnak lehet a szűken vett policy-n túl szimbolikus és kulturális feladata is. Kár, hogy az utóbbi hasznát nem annyira érzékeljük, sőt amikor a sérelmi etnicizmus és a modernizációellenesség táplálásával már a nomád játékok és a Kurultáj színvonalára igyekszik belőni a magyar társadalmat, ez a kulturális hatás nyilvánvaló veszteségként jelentkezik majd a mérlegben. Lehetne úgy nemzetinek maradni, hogy nem veszítjük el közben a józan eszünket. Az a badarság, hogy Közép-Ázsiában vannak a világ új felemelkedő országai, rajta hagyhatja a nyomát elsősorban a magyar társadalom azon rétegein, akiknek éppen a legnagyobb szükségük volna igaz szóra és segítő állami beavatkozásra, és a segítséget úgy értem, hogy segítsen talpra állni nekik, aztán hagyja békén őket.
Az állam a magyar kultúrában az autoritás és az elnyomó instancia képében jelenik meg (felváltva vagy együtt), illetve 1990 és 2010 között érzékelhető volt a törekvés az állam "felhasználóbarát" oldalának erősítésére, de ennek a helyét -- miközben az előbb említett alapvonásai megmaradtak -- teljesen átvette az állam manipulatív "védelmező" jellege. "Megvédünk" -- tudjuk, hogy.
AZ állam hatékonysági szemlélete teljesen idegen a magyar közegtől, amelyben az adókhoz nem kapcsolódnak elvárások, mert az adók sem áldozatként és befektetésként, hanem az állam (és még csak nem is a társadalom) jogos jussaként kapnak helyet. Így aztán az, hogy mi lesz az adóinkkal, nagyon keveseket érdekel. Az, hogy kétharmad, esetleg fele ekkora adóbevétellel (ami ma a GDP 39%-a körül van) és hatékony állammal is lehetne ugyanilyen vagy jobb a közszolgálat, nem téma Magyarországon. A legvisszafogottabb számolások szerint is megfelelő hatékonyság mellett évi 3-4000 milliárd forintot megtakaríthatnának az adófizetők, hogy a jelenlegivel egyenértékű igazgatási, egészségügyi és oktatási szolgáltatásokat élvezhessenek. Ez hatalmas veszteség, ami alapvetően rontja a hosszú távú versenyképességünket és generációk életére van/lesz negatív hatással.
