Ha magyar vagy, "olyan nyelven beszélsz, olyan rugóra jár az agyad, olyan észjárás igazságai és törvényei szerint rendezed be az életed immár ezer éve ugyanazon a helyen, amely csak ránk jellemző" - mondta nemrég a Fősámán maga.

Ha meg francia, wales-i (Cymry), portugál, szász.... -- tehetjük hozzá -- akkor meg alkalmasint két-háromezer éve teszed ugyanezt, mégse hülyültél bele. További égtájakon a négy-ötezer éves népekről most nem beszélve.

A nagy népvándorlásban az egyik utolsó népként érkezett a magyarság Európába -- vagyis mindenki más nagyjából előttünk. A mai mediterrán és nyugat-európai népek formálódásakor, a Kr. előtti 3. évezredben, amikor az indoeurópai törzsek (pl. a prekelta/ibér eredetű majdani portugálok) elkezdtek benyomulni a kontinensre, még a hírünk sem volt itt.

Nagyon aggasztó, hogy olyasmivel kell dicsekedni -- és még aggasztóbb, hogy olyasmivel akarjuk identifikálni magunkat --, ami részint legenda (az igazság az, hogy a magyar meglehetősen fiatal népnek tekinthető Európában), részint történelmietlen (az igazság az, hogy népünk összetétele folyamatosan alakul át nem ezer, hanem három-négyezer éve), részint pedig láthatóan arra a hiányra utal, ami a nemzetünk reális önmeghatározásában tátong. Ez utóbbi különösen aggaszthat egy etnicista nemzetvezetőt, ezért folyamodik legendák és történelmietlen klisék hajtogatásához.

A magyar nemzet -- mióta elveszítette a szuverén modernizációs komponensét, 1849-ben, és minden modernizációs kísérletet a történelmében külföldi erők és hazai zsoldosaik támadásaként él meg -- óhatatlanul csak védekezésben, hiányban és sérelemben tud gondolkodni, ami egyenesen vezet oda, hogy meg is teremti a maga ellenségeit, vagy nem ismeri fel őket időben. Ez így is marad, amíg a modernizáció nem épül be a nemzeti logikánkba, hiszen a modernizáció nem fog leállni a világban csak a mi kedvünkért, amit a mai állapotunkból kiindulva továbbra is az ellenünk irányuló támadásként fogunk értelmezni. Nem erre mondjuk, hogy okos. Ennek megnyilvánulása, hogy a mozgósítható többség leszavaz Orbánra, aki a saját állapotához mért evidenciákat kínálja neki, holott ez rossz a többségnek.

Amíg valaki ki nem meri mondani és nem lesz egyre több vevő arra, hogy ezek az evidenciák félreértelmezéseken, hazugságokon és egy sikertelen évszázadért való kompenzáción alapulnak, illetve a további kudarcaink biztos forrásai, addig a hanyatlás is folytatódni fog. Más pénzén élünk, folyamatos ravaszkodásra kényszerülünk a világgal szemben, a politikai vezetői becsapják a saját népüket, és amivel kezdtem: nemzetként lényegi identitásproblémáink vannak. De jó lenne, ha egyszer a nemzet valóban azt jelentené, amit tulajdonítunk neki, többé-kevésbé az igazságokon épülne fel, és hozzá ezek az igazságok a valódi fejlődés zálogát is jelentenék.