Mit adhat egy konzervatívnak Szent István? Majdnem semmit. Egy konzervatív nem antikvárius, nem tradicionalista és nem spiritiszta, hogy holt személyeket, holt gondolatokat vagy hagyományokat próbáljon megidézni, "szóra bírni" és elhitetni róluk, hogy csak azért is hatásuk lehet a jelenre. A kormány mégis ezt próbálja elhitetni országalapító, legnagyobb királyunkról, akinek azonban azon túl, hogy országalapító és a történelmi szerepe nyomán vitathatatlanul a legnagyobb volt, nyilvánvalóan semmi "öröksége", pláne mondanivalója nem lehet a mának.
Hiába bogarássza az ember az Imre hercegnek írt Intelmeit, a törvényeit vagy az okleveleit, hiába próbálja a magyar egyház, a vármegyerendszer, a nyugati orientáció, a keresztény és európai műveltségünk, az etnikai összetételünk, a politika stb. későbbi alakulásának tükrében értékelni -- a köztünk lévő ezer év betemet minden közvetlenül értékelhető tanulságot. Istvánnak éppen annyi a mondanivalója a magyarok számára, mint Nagy Károlynak a franciák és Hódító Vilmosnak az angolok számára. Az, hogy emberek, jöttem, láttam, győztem -- ti meg azt hoztátok ki ebből, amit, nézzetek körül. Ha van mondanivaló, az a mindennapjaitokban van.
Az más kérdés, hogy a mindenkori kormányok szeretnék azt kimondatni a nagy királlyal, amit ők szeretnének látni maguk körül. Szent István legitimációs forrása volt már minden eszement politikának (természetesen a másik oldali funkcival, Marx-szal egyetemben), mit neki egy enpluszegyedik ilyen? Momentán éppen Szent István országát szeretnék helyreállítani, és ezt a szívességet Orbán Viktor, Rogán Antal, Semjén Zsolt és Békés Márton fogják megtenni nekünk, esetleg még Vajna Timi, ha megszorulnak. Győztes csapat. Ennek érdekében kultúrharcot hirdetnek, kereszteket lógatnak ki a parlamentből és tönkreteszik a magyar oktatást (exempli gratia). Szent Istvánra hivatkoznak az élő keresztény hitét már rég elveszített, a területveszteségét nem teljesítménnyel, hanem sérelmi politikával pótoló, a törvényességet lábbal tiporni engedő, etnicista, de az etnikumában is megosztott stb. országban. Mi lenne pontosan a Szent Istvánra való hivatkozás termékeny szerepe itt és most?
Ám nekem mindegy, én pont tisztában vagyok azzal, hogy a magyar népnek (korr. Szent István népének) VV Aurelió és egy focimeccs között a mítoszokra van igénye, ezért nem kapálózóm. Akarom mondani, ez nem pontos így: a magyar nép inkább a kínálathoz igazítja az igényeit, és adott esetben a mítosz is jobb a mi állapotunkban, mint a másik ajánlat végtelen üressége. A mítosz nem bánt senkit, Szent István időszerűsége igazán belefér a politikai hazugságaink végtelen sorába, semmi sem fog változni tőle, a lopás lopás marad, a pelenka pelenka, a nyomor nyomor -- így legalább nem veszélyezteti semmi az otthonosság érzését.
De amennyire a magyar népet ismerem, pont annyira fogja körbe rajongani is Szent Istvánt, amennyire kell: amennyire az állami szertartásokon és láthatóan szükség lesz rá. Az otthonossághoz hozzátartozik bármilyen kultusz domesztikálása is. De hogy bárki komolyan hinné, hogy Szent Istvánnak alkotó köze lenne a mához, nos, arra ne számítson senki. Miért? Mert nincs neki. "Az azért különös, Marikám, hogy ez a fővadász Zsóti magyarázza, hogy mit gondolt Szent István, nem gondolod? - Elég különös, Pistám. Vajon honnét tudja."
Nos, a magyar nép semmi különös, de nem is hülye. (A mienk. Vö. konzervativizmus.) Ezt az apró különbséget a semmi különös és a hülye között rendszeres benézik az eleink.Nincs kérem tehát itt semmiféle imbecillis rajongás, amit a címben feltételeztem: ott politikai érdekek és hype van, itt túlélés van. A gazemberek újabb hordájának túlélése. Rutinunk van benne. Nekünk, konzervatívoknak meg marad a kettős problémánk: hogy egy, nem bírjuk levakarni magunkról az etnicizmust; kettő, nincs valódi élő hagyományunk, amelynek egyszerre lenne relevanciája a szívekben és (termékenyen) a politikában. Jön helyette az egymilliópicikrisztus nemzeti szentkirálykultusszal. Már csak a kakasos nyalóka hiányzik, mint annak idején a pécsi vásárban volt -- csak mert valakiknek megint úgy tetszik, hogy a magyarság a hülyeségről ismerszik meg.