A politológiának úgyis mán lassan kétszáz éve lőttek Magyarországon, vö.
"Vagy jőni fog, ha jőni kell,
A nagyszerű halál,
Hol a temetkezés fölött
Egy ország vérben áll.
S a sírt, hol nemzet sűlyed el,
Népek veszik körűl stb."
- írá Mihál.
A patológus megállapítja, hogy a Momentumnak igaza van, és ki kell itt halnia (n+1-edszer) mindenkinek, akinek köze volt az elmúlt ötven évhez (vagy ebből legalább tízhez), amelynek az oka ugyanaz, mint lassan kétszáz éve mindég, a modernizációra képtelen nacionalizmus eluralkodása az agyakban (mert a képes, az jó volna, de ez az apró különbség képes és képtelen között valódi hulláknak a szükségesnél milliókkal nagyobb, az egy főre mai áron számolt éves jövedelemnek pedig milliókkal kisebb adagját eredményezte -- máig kumulálva).
Ki kell halnia (na persze, képletesen) a kisebb és nagyobb gazembereknek, a kisebb és nagyobb mulasztóknak, gyáváknak és megalkuvóknak, a kényelmeseknek és az egoistáknak, a hatalmasoknak és a középkádereknek, a bűnözőknek és a kollaboránsoknak, mindnek (képletesen: az emléküknek és a hagyatékuknak) fel kell feküdniük EU-s támogatásból épült intézetem rozsdamentes acélasztalára, ahol kórboncnok kollégám szépen leveri a sminket és a púdert róluk, pőrére vetkezteti és bedeszkázza őket, de előtte szövetmintát vesz különösen a szívükből és az agyukból, amit mikroszkóp alá helyezek. Lesz kuncsaftom elég a tébláboló Antall miniszterelnök úrtól és a fontoskodó-egoista-kétbalkezes Sólyom elnök úrtól a bohóc Gyurcsány miniszterelnök úron át a legnagyobb szemfényvesztő Orbán Vittóréig, csak hogy a nagyobb kutyákat említsem, a kisebbek meg úgy fognak bebocsátásra várni, mint az összekötött kéve, asztagba téve, amíg a szem ellát.
Csakhogy aztán a végére mind elfogyunk. Legvégül a patológus is felfekszik az asztalra, mintát vesz magából és bedeszkázódik. Aztán jöhet a Mihál nótája még egyszer utoljára. És mit jelent ez az egész? Semmit. Miért, mit jelent már bármi?