Nem véletlenül gondoskodott már jó előre Orbán arról, hogy Csányi mindent megkapjon a NER-től, amire vágyik, és az egyébként szerintem meglévő felelősségérzetét a nemzet iránt ne legyen érdeke mozgásba hozni. Csányi túl jó ajánlatot kapott Orbántól ahhoz, hogy ne hagyja el a kaptafát -- miközben persze nagyon jól csinálja, amit csinál, és jót tesz az utódaival és a részvényeseinek.
A Csányi-példa azért érdekes itt, mert általában csak az válthatja le Orbánt, akiből a versenytársai és a választók egyformán kinézik, hogy elég hatalmat tud koncentrálni ahhoz, hogy sikerrel járjon. Ilyen ember -- a mai pártstruktúrát és személyeket ismerve -- csak a pártrendszeren kívülről érkező Csányi lehetne. A Simicska-proxy Vona nem elég ehhez -- még Schifferrel megspékelve sem, LOL. (Orbánnal értelemszerűen az a legnagyobb probléma -- amiért a legnagyobb tehertétel a személye --, hogy nem tud kormányozni, ami a rezsimje fenntarthatatlanságának a legelső oka. És ez előbb-utóbb azok körmére is éghet, akik valamiféle produktív rendben azért érdekeltek.)
Ellenben azt hiszem, hogy a dolgok természetéből fakadóan -- különösen, ha a NER nem fordul végre a nemzeti modernizáció útjára, bár hallok olyan nagyon Orbán-közeli hangokat, hogy 2018-tól várható ilyen törekvés -- el fog jönni az összeütközés Orbán és Csányi között. Mészáros többségi tulajdona az MKB-ban, az FHB, a Budapest Bank, az Eximbank, a Gránit és a Takarékszövetkezetek körüli hercehurca mind arra utal, hogy lehet célja Orbánnak az OTP mai tulajdonosi szerkezetével valamikor 2020-22 körül. Meglátjuk. De a 2018-as választási harc tanulságán, hogy nincs hiteles alanya az alternatív hatalomkoncentrációnak, ez mit se változtat.