A romantikus illúziók pártja -- első ránézésre legalábbis -- minden kelet-európai országban torony magasan nyerné a választásokat. Az emberek békére, szeretetre, pénzre és sok szabadidőre vágynak -- talán értelmes, szórakoztató munkára még, ha muszáj. Ez lenne a szabadság és a humanizmus jogos győzelme végre a sok gyalázat és megaláztatás után, ami az emberi fajtának osztályrészül jutott.
De mégsem véletlen, hogy nincsen a romantikus illúzióknak pártja. Mert a baloldali értelmiség kivételével mindenki tudja, hogy nincsen ingyen semmi, például a fenti javak sem "járnak", sőt ami azt illeti, sosem lesznek általánosan elérhetők. Viszont elérhetők ma is bárki számára. (Nem mindenki számára. Bár éppen a robotizáció -- tehát a technológiai haladás és a termelékenységnövekedés -- révén válhat a legkönnyebben elérhetővé egy kedvelt baloldali cél, a garantált általános alapjövedelem.)
Az egyetlen rendszer, amelyben esély van arra, hogy bárki elérje ezt vagy egy másik álmát, a kapitalizmus és a liberális demokrácia közös rendszere. Az egyetlen meritokratikus (érdemelvű) rendszer -- szemben legelőször a szocializmusokkal, amelyek a piac és a társadalom destruktív kritikáját nyújtják (csökkentik -- gyakran radikálisan -- az össz-értéktermelést) minden ismert változatukban. Szemben az egyéb etatizmusokkal (államelvű politikai gyakorlatokkal). Szemben az autokráciákkal.
És szemben a piac korlátlan - persze sosem létezett - uralmával. Az államnak elő kell segíteni a piacra való belépést mindenki számára, ezt szolgálja az egyenlő színvonalú közoktatási rendszer és a jogállamiság, amely ellenőrzi a piac intézményeit (is). Kapitalizmus és liberális demokrácia együtt. Az előbbi az utóbbi nélkül barbarizmus, az utóbbi az előbbi nélkül nem lehetséges. Ezen kívül a konzervativizmus azt is mondatja velem, hogy az állam több olyan értékteremtő tevékenységet ismerjen el, amelynek nincs piaci kompenzálása, gondolok itt a gyereknevelésre, a hosszú távon megtérülő (pl. kulturális) alkotásra, foglalkozzon a nemzeti gondolkodás kompetencia-alapú, mindenki számára felérhető és nyitott modernizációjával, őrizze a közösségi értékeket és hagyományokat akár integratív, akár antikvárius formájukban stb.
A kapitalizmus áll a legszorosabb kapcsolatban az összes ismert és kipróbált politikai rendszer közül a humanizmussal. Ebben a legnagyobb az esélye az emberhez méltó életnek, az önmegvalósításnak, a boldogságnak, a megnövekedő szabadidő és a létfenntartás könnyebbsége révén a másokkal való törődésnek stb. Aki a szocializmusok (az újraelosztó és államias szemlélet) nevében szembeállítja a humanizmust a kapitalizmussal (a termelő és értékteremtő szemlélettel), az kihasználja a legtöbb ember romantikus illúzióit és nem mellesleg újrajátszani készül az antihumanizmus valamelyik forgatókönyvét.
Az utolsó 100 komment: