Második generációs muszlim robbantott Manchesterben, újfent igazolva, hogy a terroristák nem annyira az új migrációs hullámmal jöttek, hanem köztünk élnek. (Ami nem azt jelenti persze, hogy a migrációval nem jöttek új potenciális elkövetők.) A brit média tegnap nagyon helyesen rögtön csillapítani kezdte az indulatokat, amelyek a társadalom megosztására játszattak volna, de délutánra csak ki kellett már mondani a nevet, amely -- mármint az arab volta -- nem okozott senkinek meglepetést. Megint egy muszlin terrorista (miközben az iszlám nyugati híveinek 99,9% persze nem kapható ilyesmire, de a fennmaradó tizedszázalék is rengeteg).
A muszlim -- akárhogy is nézzük, vallási, identitás alapú -- terrorizmus nem hasonlítható az IRA, ETA stb. képviselte vallási színezetű terrorizmushoz, hiszen ez utóbbiak nem a Nyugatot mint olyat támadták, hanem kifejezetten körülhatárolt etnikai és politikai céljaik voltak. A mai iszlám terrorizmus leginkább a Vörös Hadsereg Frakcióra (RAF) hajaz a civilizáció-ellenességében, csak éppen jóval nagyobb potenciális elkövetői bázisa van. Lássuk be, ez a Nyugat modern köri történetének legnagyobb és legszívósabb terrorista fenyegetése, amelynek az utánpótlása két okból is végtelennek tűnik ma: egyrészt az arab világ kiterjedése és kulturális utánpótlása miatt, másrészt a liberális demokráciák gyengesége okán.
Ami az utóbbit illeti, a globalizáció nem tett jót a nyugati liberális demokráciának. Alaposan megvágta a fő bázisát képező középosztályokat, miközben a szabadság égisze alatt folyó elidegenedés a liberális demokráciák hagyományos értékrendszerétől -- amelyben a szabadság egyszerre volt jelen a társadalmi státussal, a szorgalommal és a tekintély iránti tisztelettel -- jócskán erodálta a demokráciába vetett bizalmat. Abban a komplex támadásban, ami a liberális demokrácia kultúráját folyamatosan éri, ez folyamatosan veszít a tekintélyéből, és egyre kevésbé tudja megtartani az állampolgárok lojalitását. A radikális identitásküzdelmektől a globális -- ezért egy rendkívül silány közös osztóra támaszkodó -- gondolkodási minták elterjedésén át a pőre konzumerizmus és vágykeltés modellszerű berendezkedéséig az állampolgári moralitással szembeni csapások minden nappal tovább lökik a liberális demokráciákat a delegitimáció útján.
Ilyen körülmények között a terrorizmus -- és eleve, egy radikális értékelvű ideológia -- vonzereje a fiatalok számárára nem csökkenni, hanem növekedni fog. Ha ez találkozik az adott -- többnyire -- fiatal ember frusztrációjával, bosszúvágyával és bűnözői hajlamaival, akkor már csak egy robbanószerkezet kell ahhoz, hogy megtörténjen a tragédia. Anélkül, hogy le akarnám egyszerűsíteni a dolgot, a tegnapelőttihez hasonló brutális támadások fölötti sopánkodáson és gyertyagyújtáson, vagy adott esetben az elkövető bűnözői körének felderítésén túl a nyugati polgároknak csak nagyon kis hányada hajlandó megtenni, hogy összeköti a szálakat: a liberális demokráciák csökkenő erkölcsi önvédelmi képessége, amelyet egyébként némi elemzés után jelentős részük önmagán is tapasztalna, az egyik legfontosabb oka, de legalábbis a kontextusa a nem szűnő terrorista veszélynek. Amire büszkén mondjuk, hogy nem vagyunk hajlandók változtatni -- mármint a "szabad életformánkon" -- az már rég a múlté. A szabadság helyét a tendenciájában már átvette a globalizáció és az identitásharcok kettős logikája, amelyben a (nemzeti alapú) liberális demokráciák elenyésznek.
Elvégre, ki látott az utóbbi években -- akár egyik vagy másik terroresemény után -- százezres, milliós tüntetéseket a liberális demokrácia mellett? Ami Nyugaton ignorancia és tétlenség, az nálunk, itt, az elsodródó Keleten a liberális demokráciára mért szándékos csapásokban fejeződik ki. Mindkettő nyilvánvalóan elvéti a célt, az emberhez leginkább méltó politikai rendszert. De le szeretném szögezni, bármennyire nem tetszik az adott olvasónak, Orbán nem téved nagyobbat, mint Theresa May vagy Merkel.
