Előrebocsátom, nem tudjuk, világnézet-e ez valóban, vagy csak hatalmi megfontolás, hiszen Orbán, mióta ismerjük, volt már radikális liberális, nemzeti liberális, polgári, keresztény-nemzeti, populista is a mai autokratikus nacionalista énje előtt. A kérdés tehát politikai: azaz a választókra és Magyarországra vonatkozik, és itt csak néhány kritikusabb policy tükrében vizsgálom.
Ebből a szempontból, a gazdaságot nézve, az alacsony hiánycél és az alacsony infláció, a közfoglalkoztatás rendszere és az egykulcsos szja továbbvihetők. Az egykulcsos adó számomra elsősorban erkölcsi kérdés (az állam minél kevésbé szóljon bele a polgárai életébe, de ha már az adózáson keresztül ezt teszi, akkor nincs erkölcsi alapja megkülönböztetni a polgárokat), mindamellett, hogy szociális értelemben csak marginálisan "igazságtalan", hiszen az adóbevételeknek mindössze kb. 10%-át teszi ki, a tehetősebbek pedig fizetnek extra közterheket a fogyasztási adókon és közvetve a foglalkoztatóik által utánuk fizetett járulékokon keresztül. A szociális és adózási kérdéseket el kell választani egymástól, és míg az előbbi kezelését egyébként is decentralizálni kell, nem szabad az adózás bevételi oldalán érvényesíteni.
A közfoglalkoztatás (közmunka) nagy része valóban improduktív, de jobb, mintha nem lenne, és az oktatási, ezen belül a felnőttképzési rendszer megerősítésével a szükségesre szorítható. A magyar gazdaság hanyatló versenyképességén nem segít, de a tágabban vett társadalmi igazságosságnak, a stabilitásnak és a közrendnek alkotóeleme. Az alacsony államháztartási hiány és infláció, ha valóban fenntarthatók, akkor a pénz értékének megőrzésén keresztül abszolút támogatható konzervatív célok. Továbbra is prioritásként kezelendő a családtámogatási rendszer: a gyereknevelés és -iskoláztatás az egyik legfontosabb értékteremtő tevékenység, ami egy nemzet szempontjából elképzelhető.
Ugyancsak továbbvihető a migráció kezelése, leszámítva a mai gyakorlat procedurális, emberjogi és humanitárius vetületeit, amelyek rémisztőek. A lényegi kérdésben azonban, hogy Magyarországnak se szüksége, se java nem fűződik a nem nyugati-keresztény-felvilágosodás alapú kultúrákból érkező emberek befogadásához, kezdettől egyetértek Orbánnal, ahogy -- más megoldás híján -- a kerítés dolgában is. Magyarország töredékes modernizációs múltjának és erős etnikai kohéziójának ismeretében a nagy tömegben érkező migránsok újabb kezelhetetlen feszültségforrást vinnének az amúgy is gyötrődő önképünkbe, ami egy darabig -- amíg rá nem találunk az organikus modernizáció útjára -- még biztosan kerülendő.
Az EU ügyében magam is nemzetállami alapon gondolkodom részint az előbbi megfontolások alapján (a modern magyar nemzet még nincs kész: befejezetlenül hagyni az organikus modernizációt akármilyen üdvös -- de főleg gazdasági érdekű -- föderatív értékrend alapján káros lenne és újabb meg nem oldott kérdéssel szaporítaná a zsákutcáink számát). Ezzel együtt Magyarország nyugati irányultsága megkérdőjelezhetetlen a szememben, és a Kelettel kokettáló (ami ez esetben már több a kokettálásnál) magyar kormánypolitikát nem kevesebbnek, mint hazaárulásnak tartom.
