Orbán Viktor rossz lóra tett, amikor a polgárság megerősítése helyett a szélsőségek és politikai csatornakultúra irányába nyitotta ki a Fideszt. Olyan örvénybe került ezzel a párt, amelyből már nem jöhet ki jól. Nincs olyan fogódzó, amely a butasággal, az erkölcstelenséggel és a hatalomimádattal szövetkező csőcselék egyre szilárduló masszájából civilizált irányba, a nemzet érdekének megfelelően tudná visszatéríteni a pártot.
A civil- és CEU-ellenes prosztó világkép egyetlen dologról szól: Orbán hatalmának biztosításáról. Csak még a 2018-at lépjük meg, imádkozik Orbán, és nincs tekintettel senkire és semmire, a legkevésbé a magyarokra. A leginkább azokat nézi le, akiknek a szavazatát célba vette - ezek túlnyomó része Orbán számára két, megfelelő helyre húzott x-re alkalmas néptömeg.
Régóta tudjuk, hogy Orbánnak nincs kimeneti stratégiája, nincsen B-terve arra az esetre, ha az ország versenyképtelensége fokozódik; nincs B-terve arra az esetre, ha az eltávolodásunk az EU-tól azzal kezd el fenyegetni, hogy az országot kirakják abból a közösségből, ahonnan a civilizációs mintáit meríti a honfoglalás óta, és a karjaiba löki annak a kultúrának, amely 300 éve folyamatosan fenyeget minket. Magyarországot a Nyugat finanszírozza. Pont. Kinőni ebből a sorból csak megfeszített, szívós munka árán lehet, amelyben a nemzet folyamatosan növeli versenyképességét, gazdagságát és szellemi javait, megőrizve a legjobb hagyományait, komolyan véve a legjobbjaink sok száz éves tapasztalatait népünk erényeiről, hibáiról.
B-terv híján Orbán nem tehet mást, mint hogy egyre mélyebbre hatol abban a zsákutcában, amelyben fokozatosan elmaradnak mögöttünk a szövetségeseink és ránk találnak a törökök, az oroszok, Irán, és még ki tudja, a jövőben hányféle keleti és déli diktatúra képviselői. Széchenyi, Deák, Bethlen, Antall forognak a sírjukban.
Mindössze egyetlen szál elvarrása maradt a polgári jobboldalnak, hogy felszabaduljon. Annak megértése, hogy NEM lehetséges egy 15. századi területű független Magyarországon 20. század eleji (etnikai) nacionalizmus alapján a 21. században versenyképessé válni. Tehát NEM. Ilyen öszvér nincs. Aki ezzel kecsegtet, az vagy bolond, vagy hazaáruló. Lehet választani. Ezért választani kell az értelmes nemzeti modernizáció és a latorállamok lepusztulása között is. Erre a választásra van kb. egy év. De jobb minél hamarabb megtenni.
Ennek híján mi vár ránk? Magyarnak lenni Európában egyre zavarba ejtőbb, hála a kormányzatnak. A szélsőjobb szemében a "magyar" név ismét olyan epikai jelzője lett a kiválóságnak, amely nem kíván magyarázatot, többek között azt sem, ki kaphatja meg, és kitől tagadják meg. A "magyar" név nem egyre szebb lesz, hanem beszennyeződik. Orbán megnyitotta az utat a csőcselék irracionális, erőszakos politikai kultúrája előtt, amely mára egyre dominánsabbá válik a Fideszen belül. Ezekkel került társbérletbe a jobboldali polgárság -- és vajon mikor kezdi el kényelmetlenül érezni magát benne? Ahelyett, hogy végre segítene ez a réteg a maga szellemi fölényével rendbe rakni, amit a világról és saját magyarságunkról tudni kell, hagyja, hogy neki diktáljon a legrosszabb történelmi minőség, amelyből a korabeli nyilasaink és bolsevikjaink kikerültek. Mert voltak ilyenek, magyarok, nem vagyunk mentesek tőlük.
A magyarság erős etnikai világa bezárkózásra és sérelmi reakciókra ösztönöz a külvilággal, Európával, más kultúrákkal szemben. Ez tagadhatatlan, de kezdeni kell vele valamit. A mi felelősségünk, polgároké, rendet tenni a bonyolult, egymásra rakódó problémáink között, megőrizve az identitásunkat, de beilleszkedve Európa nemzetei közé. A nemzeti gondolatot modernizálni kell, hogy a java megmaradjon, de képessé váljon egy versenyképes társadalom irányítására. A szabadság, az anyagi jólét és az egymás iránti tisztelet kora még előttünk van. Ne mondjunk le róla! (A május 13-a délutánra meghirdetett találkozó későbbi időpontra halasztva.)
