A populista demokrácia előretörésének csak apropója az iszlám (kulturális sokk), mögötte ott van az is, hogy a kapitalizmus a gazdasági és politikai elit érdekeinek megfelelő jogszabályi környezetben fokozatosan elveszítette a szabad piacra jellemző mobilitását (az ún. amerikai álom vége), ennek köszönhetően nőnek az egyenlőtlenségek, erősödik az erkölcsi ellenállás az igazságtalan, korrupt, a közcélokat tekintve impotens, oligarchikus intézményrendszerrel szemben, amire a tömegek az állami szerepvállalás iránti tovább erősödő igénnyel válaszolnak, ez azonban csak elmélyíti a problémákat, úgyhogy végül nem látszik, hogy a rezsim alapvető korrekcióra lehetne képes, amivel elveszíti a mai vesztesek perspektivikus lojalitását is. Nő az ellenállás és a polgárháborús riogatás divatja, mígnem divatos lesz a gyakorlata is.

Az események haszonélvezői (a keleti diktátorok, a nyugati szélsőséges pártok és a feltörekvő demagógok) az eseményekkel a saját elgondolásaikat legitimálják, össze-vissza hazudozva stabilitásról, nemzeti érdekekről, jövőről, miközben azért változatlanul a Nyugat pénzén élnek, az országaik értékteremtő ereje csekély, a saját hatalmi cinizmusuk viszont már globális érdekű. A Nyugat-kritikájuk tendenciózus és hamis, a megoldásaik fenyegetést jelentenek -- immár valóban globális méretekben.

A Nyugat megérett a változásra, és a változásnak erős, kompetens kormányoktól kell származnia, amilyen -- jószerivel utolsóként -- a német. Nem csodálkoznék ezért, ha a müncheni merényletnek ilyen körülmények között újra lenne orosz szála, ami végighúzódik Aleppótól a balkáni menekültútvonalon át Kölnig. A német kormánykoalíció megrendítése alapvető célja lehet Putyinnak és az FSZB-nek, aminek az utóbbi száz év legkártékonyabb amerikai elnöke, Obama, ha akarna, se tudna ellentartani. Hirtelen nagyon magányosan lettek Európában az európaiak, miközben a magyarokat megint ellátják Tusványosról egy egész évre szóló programmal. Ez utóbbi most a NATO-val versengő európai és a mindkettővel versengő V4-haderőről szól, arról, hogy az iszlámnál nagyobb ellenség Brüsszel, és Európában mi vagyunk a jövő, Ausztria esetleg csatlakozhat még, de ne siessük el a V4 bővítését (indirekte: Románia pl. ne próbálkozzon).

Őrült beszéd, de van benne rendszer, lehet érvelni mellette, és főleg nincs alternatívája, amíg az első bekezdésben foglalt problémák nemhogy megoldatlanul, de megszólítatlanul maradnak. A szólongatást potens hatalomnak kell megkezdenie, mielőtt a V4-ek egy hirtelen ötlet folytán elkezdenek kiegészülni Moszkvával meg Ankarával, és a tervezett NATO vezetési pont is végképp nemkívánatos entitás lesz magyar földön -- ahogy a NATO-haderő eleve az.