A konzervatív liberalizmus igen egyszerű nézőpontja szerint folyamatosan növelni kell az emberi szabadságot ÉS elő kell segíteni annak a kultúrának a meggyökerezését, amely az intézményein keresztül legitim (a nagy többség által elfogadott) módon összehangolja az emberi szabadságokat. 

A konzervatív liberalizmus éppen emiatt:

-- nem beszél jogokról a szabadság előtt (mert a jogok intézményesíteni próbálnak kulturálisan nem mindig elfogadott jogosultságokat, legtöbbször inkább erőszakosan, a hozzájuk társított szankciókon keresztül növelve az állam beleszólását a magánéletekbe és a közösségekbe), a jogok gyarmatosítják és tárgyiasítják a szabadságot, kivonják a társadalomból, állami juttatássá silányítják;

-- nem beszél identitásokról (fehér, fekete, LMBTQ..., keresztény, muszlim, nő, mozgássérült, miegymás) a szabadság előtt, mert a vezérelve nem az egyenlő identitások pluralizmusa, amely egy tősgyökeres balos pótszere a gazdasági egyenlőségnek, és valójában relativizmushoz, a szabadság növekedése helyett a beszűküléséhez vezet az érdem helyett a származáshoz és a folyamatosan gyarapodó, konstruált identitásokhoz kötve a társadalmi érvényesülést, korlátozva nyilvánosságot, piacot, emberi törekvéseket, a kiválóság érvényesülését. Nem értem, miért nem lehet belátni, hogy a törvény előtti egyenlőség és a piaci szabadság éppen elég védelmet jelent minden identitásnak, és minden további esélyegyenlőségi program árt nem csak a szabadságnak, hanem a közjónak is, még ha elősegítheti is egyes csoportok önigazolását. Na persze, ehhez valóban működtetni kell a törvényességet és a szabad piacot, ami sokkal nehezebb feladat, mint egy csoportnak felfedeznie és összeszednie magát, és elkezdenie követelőzni.

-- nem beszél egyenlőségről szabadság előtt, mert az emberek nem egyenlők, period, end of story. Nem csináljuk tehát egyenlővé őket. Egyenlőséget csak két helyen ismer el, itt viszont vaskézzel betartatja: a törvény előtt és a társadalom által biztosított szolgáltatásokban (ez utóbbi alatt értve az egyenlően magas színvonalú közoktatást és a magas színvonalú, hatékony egészségügyi ellátást -- ezeken túl azonban teret enged magánszolgáltatóknak is). 

-- nem beszél elosztásról az értékteremtés előtt, mert nincs mit elosztani, mielőtt létre nem hoztuk. A közjó nem az elosztásból (főleg nem annak méretéből), hanem a termelésből fakad. Következésképp a társadalomfilozófiát és a politikai programokat is ennek kell alárendelni.

Felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy ez a nem túl bonyolult elvcsoport adja a legnagyobb esélyt egy társadalom leghatékonyabb, legigazságosabb, leggazdagabb és legboldogabb életére. NINCS jobb nála. Igaz, nem hoz létre tökéletességet, amire hivatkozva a szocialista demagógiák végül semmi mást nem érnek el, mint a vélt tökéletességről való távolodást; és nem akarja minden egyes ember születéskori hiányosságait jogokkal és állami beavatkozással ellensúlyozni. Ez van. De ezt lehet szeretni. Világos, egyszerű, hatékony.

Ami a lényeg: amíg a tisztelt antifideszes többség nem tud ENNYIBEN, és semmi másban megegyezni (ennél többen úgy sem fog), nem látja be önkritikusan, hogy a mai identitása (mint politikai erőé) valójában nem áll másból tíz éve, mint az orbánfóbiából, ellenben se nem valójában baloldali (tudják egyáltalán, mi ez?), se nem liberális (és ez?), hanem csak olyan öszvérnulla, él nélküli kés, öntudat nélküli értelem, akarat nélküli vágyakozás, sekély víz, homály és lapály, vénasszonyok kórusa Lagzi Lajcsi egyszemélyes estjén --- hah, és félő, az egész olyan röhejes marad, amíg ti maradtok. Politikai elveket akartok? Itt vannak, feljebb. Ezeknél antiorbánibb elvek nincsenek. Tessék végre (konzervatív) liberálissá válni! Mehr Licht, bitte! Hát nem hangzik előzékenyen egy (liberális) konzervatív szájból? Hogy lehet ennyire nívótlan a liberális praxis, amikor annyi tudósa van ebben az országban? Egy nyamvadt politikai programra nem telik, amikor a felvilágosodástól a posztmodernig a fejetekben a világ bölcsessége minden szakmában?! A közéleti értelmiség, amely Locke-ot, Voltaire-t és Tocqueville-t olvas otthon (olvas?), arra készül, hogy Gyurcsányra és Tóbiásra szavazzon -- és újra veszítsen. Már elnézést, ez színvonaltalan - nem méltó.