Az utóbbi években politikai jelentőségre tett szert Magyarországon a kaotikus piac bulvár elmélete, amely szerint a piac ab ovo nem képes ellátni az optimális erőforrásszabályozás feladatát, ezért ezt nagy részben az államnak kell átvenni. Mivel a magyarok nagy része történeti okok miatt idegenkedik az intézményes verseny bármilyen kényszerétől, ezt az állami szabályozást örömmel fogadta még azon a kettős áron is, hogy az állam központjává vált az intézményes korrupciónak, illetve kiszámítható szabályozó helyett saját érdekekkel rendelkező szabályozó, újraelosztó, és tulajdonosi központtá is emelkedett -- tovább rontva a piaci hatékonyságon: azaz növelte és növeli a szegénységet és az igazságtalanságot is.
Az államkapitalizmus kialakulása mellett megfigyelhető ezzel összefüggésben a demokrácia intézményes korlátozása. Minden ellenkező híreszteléssel szemben nem a négyévenkénti választás lehetősége definiálja a demokráciát. Ahhoz kell az ilyen választást megelőző információ- és véleményképzés szabadsága is, amelyhez szabad és erőszakmentes nyilvánosságra, az információ kiegyensúlyozott, olcsó, és heterogén elérhetőségére (magyarán a média pártosságának vagy ideológiai irányultságának jelentős korlátozására), állampolgári nevelésre, decentralizált döntéshozatalra és részvételi impulzusokra van szükség az intézményi rendszerben. Magyarországon nincs demokrácia. A korlátozott vagy irányított demokrácia annál inkább bezárul, minél közelebb kerülhet valaki a hatalmi erőközpontokhoz: észrevétlen probléma az egyszeri, kritikátlan állampolgár számára, nagyobb probléma egy politikailag érzékeny polgárnak, még nagyobb egy civil kezdeményezés vezetőinek, lényegesen nagyobb egy kezdő párt számára, és csaknem áthidalhatatlan nehézségeket támaszt a hatalomnak a sáncokon belül lévő kritikusainak (disszidenseinek) esetében.
Az egyre inkább félreérthetetlenül az ázsiai politikai rendszerek jegyeit hordozó magyar politikai rendszerben az állampolgárok túlnyomó része a dezinformáció, a (potenciális) fenyegetettség, és az egoizmus állapotában él, teljesen depolitizálódik. Az Orbán-rendszer kifutása egyelőre nem ismert, csak az tudható róla, hogy szabadon, csupán a belső erőforrásaira támaszkodva fenntarthatatlan, versenyképtelen, következésképp kénytelen egyre agresszívabbá válni. A világpolitikai fejleményektől függően is (ugye, mostanában dől el régiónk sorsa egy időre) részévé válhat sok minden: a célzott vagy csak az általános politikai félelmet gerjesztő politikai gyilkosságoktól kezdve a koncepciós pereken át az emberi jogok további korlátozásáig, attól függően, mennyire nő meg Putyin árnyéka Kelet-EU fölött. Egy biztos: Orbán bármilyen módon meg akarja tartani a hatalmát, amire jó okai vannak. Ezt mindenki vésse az eszébe. -- Esetleg mégiscsak kéne valamit kezdeni a mostani helyzettel, mielőtt elfajul, nem?
