Orbán nyilvánvalóan emelte a tétet az utóbbi napokban, és már 500 millió embernek játszik -- a nemzetek saját demokratikusan megválasztott kormányaival szemben. A röszkei események nem maradnak visszhangtalanul a kontinens sajtójában, és a hatása ellentétes lehet a liberális mainstream várakozásaival: adott esetben Orbán mellé állíthatja a nyugati közvélemény jelentős részét. A világos (had)üzenet bármiféle közös európai fellépésnek (NEM, NEM, NEM), az egyre radikálisabb, provokatív magyar diplomácia, az intifádát idéző -- a magyar beléptetési radikalizmus és a radikális migráns populáció találkozásában törvényszerűen kirobbant -- csatajelenetek a határnál, a pipogya nyugati vezetők együtt járulnak hozzá Orbán és a nyugati radikális jobb felemelkedéséhez, a liberális Európába vetett hit, az atlantista gondolkodás, és a nyugati establishment meggyengüléséhez. Olyan helyzetben vagyunk, amelyben Orbán nem veszíthet: vagy győzelemre viszi a saját véleményét Európában, ezzel ő lesz Európa "megmentője", de szétesik Schengen, és kezdhetünk mindent -- ha nem is ugyanazt -- elölről Eurázsiában; vagy lenyomják a magyar miniszterelnököt, és ez esetben ő lesz -- ha nem Európa, akkor -- a haza "megmentője", és Magyarország adott esetben távozik az EU-ból, és német közvetítéssel orosz szövetségre lép. Hiszi ő. Szerintem viszont a szétesés megreked majd negyed úton, az EU egyben marad, de hosszú bizalmi válság elé néz, Orbán meg 2018-ban újra miniszterelnök lehet a még EU-s Magyarországon. Az ország sodródása és elszegényedése felgyorsul. Hacsak nem kapunk a fejünkhöz, és nem kezd el működni az egészséges veszélyérzet a magyarok többségében, amely 2018-ra valamiféle politikai megújulásban ölt testet.
