A magyar liberális demokrácia története 2010-ben újra megrekedt -- a polgárság (az egyszerűség kedvéért a középosztály) túl gyengének bizonyult ahhoz, hogy megvédje a politikai rendszerét, és az sem véletlen, hogy az oligarchia kormánya azóta mindent megtesz a középosztályosodás akadályozására. A liberális demokrácia bevezetése eleve a radikális-erőszakos formát követte: rendszert alapított, elitet választott ki -- amelyek azonban túl korruptnak és megosztónak bizonyultak ahhoz, hogy nyugatias, versenyképes irányba tudják terelni a viselkedéseket és értékeket.
Az első húsz évben ugyan létrejött a liberális demokrácia kerete, de a politikai gyakorlat nem az erősítésére, hanem a feszegetésére irányult azzal, hogy nem volt konszenzus ennek a keretnek a visszatérő erkölcsi és politikai igazolásában a társadalom felé. A rendszer vezetői korrupcióban éltek, a magánérdekeik és a kulturális megosztottságuk is jóval erősebb volt annál, hogy feladatuknak tekintették volna a demokrácia gyakorlatát és értékeit közösen propagálni és igazolni. Ehhez járult még, hogy a kapitalizmusunk is gyenge maradt, a jó esetben középosztálynak szánt társadalmi rétegek nem érezték a felhajtó erejét, és nem látta az összefüggést a hatékony piacgazdaság és a liberális demokrácia között. Amikor 2010-ben Orbán támadást indított mindkettő ellen, nem volt, aki megvédje őket.
A liberális demokrácia kudarca egy posztfeudális társadalom radikális átszervezésének kudarca volt. Ma már biztosan tudjuk, hogy ha vissza is jutunk a liberális demokráciához, az nem fog hasonló, radikális projektként végbe menni. Ehhez kerülőútra, polgári demokráciára van szükség, amely hatalomra jutva mindenekelőtt a középosztály tartós megalapozására és szélesítésére fog koncentrálni, és a demokrácia intézményrendszerét a kapitalizmus és a részvétel oldaláról is megtámogatja, és minél több embert bevon a társadalmi értékteremtésbe.
A polgári demokrácia a liberális demokrácia mint politikai rendszer implementációs kerete. Ez az út, amelynek a végén ott állhat egy liberális demokrácia, de csak úgy, ha túlnyomó többségben vannak azok, akik elég gazdagok és öntudatosak ahhoz, hogy élni tudjanak az értékeivel. A puszta, deklarált jogrend nem garancia semmire, és nem is érték. Sokkal fontosabb az, aminek révén értékké válik. Az út (a polgári demokrácia erősödése) jóval fontosabb a végcélnál (a liberális demokráciánál).
