Széky János egy érdekes cikkben összegzi, mi jellemző az Európát elárasztó migránsok kibocsátó országaira. Az, "hogy 1) békeidőben sem voltak demokráciák. (2) Muszlim többségűek (kivéve Eritreát, ahol azonban az olasz gyarmatosítás előtt egy muszlim dinasztia uralkodott). (3) A területükön – mint a világ legnagyobb részén – eredetileg valamilyen honi vagy idegen monarchia gyakorolta a hatalmat. (4) A monarchiát egy ponton világi köztársaság váltotta fel, és egyszersmind katonai (vagy legalábbis fegyverekkel megalapozott és fenntartott) diktatúra volt. És (5) a mai kibírhatatlan állapotokhoz vezető folyamatban döntő szerepe volt valamilyen marxista tényezőnek."
Összegezve, a migránsok marxista és diktatórikus hagyományokkal rendelkező, muszlim többségű államokból érkeznek. (Ami viszont NEM jellemző ezekre az országokra: hogy nagy többségükben nyugati gyarmatok lettek volna, vagy nyugati kizsákmányolástól szenvedtek volna.) Röviden, az Európába érkező tömegnek semmiféle demokratikus, jogállami kultúrája nincsen, viszont elég erősen intoleráns vallási környezetből jön.
Mármost lehet azt hinni, hogy ennek semmiféle jelentősége nincs, ha van jó akarat, emberség, és összefogás. Sajnos azonban ez nem igaz. Az emberség stb. ideája és intézményei a nyugati civilizáció eredményei, és fenntartani csak nagy többségi konszenzussal és tanult gyakorlattal lehet. Lehet számon kérni ezt a gyakorlatot a jelenben, a migránsok szomorú sorsát látva ("be kell fogadni őket"), de hogyan fogja garantálni az EU és a tagállamok az érvényesülését, ha egyre nagyobb tömegek belülről fogják gyengíteni ezt a gyakorlatot?
Hogy miért gyengítenék? Hát azért, mert sosem tanulták meg. Otthon nem ezt látták. Majd az EU-ban megtanulják? Hát kérem, az az EU, amelyik Magyarországgal (a magyar politikai kultúrával) szemben sem tud érvényt szerezni az európai liberális demokrácia értékeinek, az vajon mennyire lehet alkalmas arra, hogy idegen emberek tömegeivel szemben garantálja a demokrácia minőségét? Ez az EU, ebben az állapotában? Hadd kérdezzem meg még a magyar valóság ismeretében: ha liberális barátaink annyira nem tolerálják a magyar illiberalizmus logikáját, miért vállalják azt, hogy megszeretik majd a muszlim illiberalizmusét? Ha nem tudták megvédeni a liberális demokráciát Orbánnal szemben, vajon milyen csodaszert vetnek be, ha a demokrácia európai válságára kell válaszolniuk?
De ők nyilván másban gondolkodnak. A liberálisok erős késztetése a politikai korrektség mindent egyenlősítő logikájának körbehurcolására a világban valamiért mindig a Nyugaton veszi a kezdetét, és ezúttal is így van. (Nem sok liberális hirdeti a semlegességet és a toleranciát Iránban vagy Eritreában.) Az újabb körút lassan indulni látszik a kötelező kultúrafelejtés jelszavával. Elvégre, ha mi és a muszlimok is elfelejtjük majd a saját identitásunkat a nagy európai összeborulásban, akkor valóban semmi sem fenyegeti majd az Örök Békét.
Egy valami miatt azonban hadd legyen aggodalmam: kétlem, hogy a most érkező gyengék és kiszolgáltatottak valaha is olyan kiszolgáltatottak lesznek majd a befogadó EU-ban, hogy hajlandók legyenek identitásuk egyetlen grammjáról is lemondani. Akkor sem, amikor mi már az össze kilónktól megszabadultunk a kimeríthetetlen, politikailag korrekt jó szándékunkban.
Hogy látom a liberálisokat? Úgy, mint akik se a kultúránkra, se a liberális demokráciára nem tudnak vigyázni -- hiszen nem látják az összefüggéseket a kettő között. A kevésbé cinikusabbja az emberiesség és a politikai korrektség közötti úton grasszálva vakarja a fejét a Szabadság-szobor süllyedése láttán. A többiről meg hadd ne beszéljek.
(De mivel még a politikai korrektektől sem áll távol az autoritás tisztelete, íme a jövőnk: "Európa pusztulásának nyomorúságos hétköznapjai. Európa kegyelemért könyörög az iszlámnak, csuklik és vonaglik az alázattól... Undorító ez a színjáték; Európát a gyávaság és az erkölcsi debilitás pusztítja el, a védekezésre való képtelensége és a nyilvánvaló erkölcsi kátyú, amelyből Auschwitz óta nem tud kikecmeregni..." Kertész Imre A végső kocsma, 2014)
