Nem volt nagy durranás a mai beszéd, ha a provokáció lehetőségét nézzük, de Orbán megint átpozicionálta magát vele: ez alkalommal -- amiről úgy gondolja -- az európai fősodorba. Sikereinek (?) birtokában érezni véli az európai korszellemet egyfelől Amerikával, másfelől a migránsokkal szemben, ugyanakkor a föderalista unió ellenében is, és a beszéd legfontosabb momentuma az volt, hogy bejelentette igényét Európa hasonló szellemben történő megerősítésére. Orbán, a szeizmográf, úgy tesz, mintha maga volna legalább két tektonikus lemez, ha nem is mindjárt a magma -- de tagadhatatlan, hogy szeizmográfnak kiválóbb, mint a hazai ellenfelei. Szerinte arra tartanak az események, mint beszéli, nosza, tegyünk úgy, mintha mi találnánk ki az irányt!
Természetesen Magyarország se nem sikeres, se nem képviseli a korszellemet. Orbán egérként dübörög az elefántok mellett a migráció kezelésében (azzal áltatva híveit, hogy bármilyen értelemben korszakot alkot a felismeréseivel), a magyar növekedés forrásai éppen nem a nemzet erejét tükrözik (jórészt nyugatiak), a költségvetési stabilitás azért prioritás, hogy Orbán kedvére szuverénkedhessen, továbbá Magyarországot senki nem másolja, nota bene alig állnak szóba a kormányával. David Cameron még életében nem hivatkozott Orbán Viktor teljesítményére és úttörő megoldásaira, vicces is lenne ez a horizont Londonból nézve.
Az utóbbi személy ellenben kihasználja az EU képtelenségét önmaga (jogállami, demokratikus) értékeinek megvédésére, és iszonyatos korrupciót és felelőtlenséget honosított meg a nyugati adófizetők pénzének elosztásában. Ha valamit, hát az EU kollaborációját kellene dicsérnie. Egyébként az EU feldicsérése a 2008-at követő időszakra vonatkozóan még a pongyola tusványosi környezetben is indokolatlan -- Európa a leggyengébben kezelte a válságot a világ nagy gazdasági és kulturális régiói közül, bár háború az tényleg nem tört ki. De hát aki hazudik, az hazudik a bírálatban, és hazudik a dicséretben is, ettől lesz kerek a párhuzamos univerzuma.
Az az igazság, Orbán nem érdekel senkit Hegyeshalomtól nyugatra. És ez baj. Baj nekünk, és baj Európának. Mert nem tűnnek már fel a gondolatai (annyira sem, mint korábban) a hitét és értékeit vesztő kontinensen. Európa gyengeségének Orbán az egyik tünete. A migráns-problémához a közpolitikában aligha fogható súlyú, de a tágabb értékválságunkra rávilágítva bizonyos értelemben alapvetőbb. És őt sem kezelik a helyiértékén, ezért ott tartunk, hogy belföldre legalábbis eljátszhatja akár Európa megmentőjének a szerepét is. Itt csak keveseknek tűnik fel, hogy ott egy non-entitás. Még egyszer: egy önvédelemre valóban képes, működő Európában már rég volt-entitásnak kellene lennie.
