Van állítólag valamilyen intakt magyar kultúra, amelyet meg kéne óvnunk a ránk fenekedő világgal szemben. Hálás lennék, ha valaki elárulná, mi az. Amit én a tágabb magyar kultúrából látok (és nem vagyok vak), az a boldogtalansággal, a bizalmatlansággal, a társadalmi inkompetenciával és a versenyképtelenséggel van eljegyezve -- ezt kellene megtartani? Jó, csak hogy tudjam. Mert a kultúra ezt jelenti. Azt a kialakult rutint és gyakorlatot, illetve az ezekben megmutatkozó tudást és értékeket, amelyekkel a dolgainkat végezzük.
Ugyanakkor engedtünk felnőni egy olyan politikusi réteget, és különösen az utóbbi öt évben egy olyan kormányzati mentalitást, amely szépen hízik ezen a magyar kultúrán, és ahelyett, hogy rákényszerítené a társadalmat az önmagával és a realitásokkal való szembenézésre, adja alá a nacionalista lovat. (N.B. Én népmeséken és népzenén nőttem fel, rendes polgári nevelést kapva a szocializmusra eső gyerekkoromban is, értékelem, és elég jól ismerem a magyar hagyományokat és értékeket, ezeket adom tovább megfelelő kontextusba helyezve őket, történelem szakon végeztem, a versenypiacon dolgozom, tehát kíméljen meg minden erre hajló agy a feltoluló libsizéstől. Igaz, sokkal ellentétben, a piac és a Nyugat ismerete segít nekem kontextusba helyezni a népmeséket.)
A "magyar kultúra" zárvány. Zárványként őrizni ebben az improduktív állapotában ugyan munkát adhat százezer embernek, köztük politikusoknak, rendszerkonform szobrászoknak és építészeknek, közpénzt húzó feketegyörgyöknek és professzori köröknek, de hosszabb távon az ország ellehetetlenüléséhez vezet. A tudatlanságunkkal és a fekete-fehér világlátással az a baj -- ami jól látszik a kivándorláson --, hogy a kultúránkat nem újrakeretezni és reintegrálni fogjuk Európában, hanem aláásni, kiüresíteni, és a társadalom nagy részét szembefordítani vele. A magyarságukat minden évben tíz- és tízezrek kezdik el elveszíteni, ahelyett, hogy mi itt szembenéznénk a kultúrából adódó korlátainkkal, és megpróbálnánk tágítani őket, hogy a magyarok itthon maradhassanak, és a saját társadalmunkat építsék. Ha magunk nem tudjuk, akkor ebben segíthetne minket az a nyomás, amely néhány tízezer, egy-kétszázezer letelepedő bevándorlótól jöhetne.
Nem beszélek most arról, hogy miként fogjuk finanszírozni a nyugdíjrendszert egy alacsony hozzáadott értékű (de "magyar"), elöregedő társadalomban. Nem beszélek arról, hogy a kulturális törésvonalaink hogyan emésztik fel az értelmes politizálás lehetőségét. Hosszan lehetne értekezni arról, hogy az ostoba, aljas politikai réteg miként teszi tönkre az országot hosszabb -- de nem túl hosszú -- távon. Én csak azt írom most, hogy a definiálatlan, mégis szent magabiztosságban őrzött "magyar (ráadásul, úgymond, keresztény) kultúra" hogyan ássa alá a magyar nemzet életfeltételeit, miközben se a magyarsága, se a kereszténysége nincs a helyén. Ahelyett, hogy erőt jelentene, nyilvánvaló hátrány. Ennek belátása pl. világosan megkülönbözteti egymástól a konzervativizmust és a demagóg nacionalizmust.
Irányított bevándorlásra mindezek miatt szükség volna. A bevándorlók inspirálnák a magyar tehetséget, nyitottságot és alkalmazkodni tudást is. A bevándorlás legnagyobb gátja ma azonban az alul lefagyott gazdaság, az agyonadóztatott bizniszek, a politikai korrupció, és a felkészületlen közigazgatás. Egy ilyen közegben visszaesik a kezdeményezés, a vállalkozás, a tudástranszfer. A fogyasztás óvatos, a bizalmatlanság és a bezárkózás változatlan.Gazdasági alapjaink az EU-ban vannak ahelyett, hogy Pécsett és Kiskundorozsmán lennének a helyi magyarok kezében. A bevándorlókkal nem az a baj, hogy jönnek, hanem hogy nem alkalmas a környezet számukra az értékteremtésre.
A homogén ország orbáni kényszerképzete és a félelmek felesleges gerjesztése csak kimondja, amit a gyakorlat maga is elér: megfoszt minket a fiatal munkaerőtől, tehetségtől, új lojalitásoktól, a társadalmi megbékélés -- egy más koncepciójú társadalom -- ágenseitől. Ahhoz persze, hogy a bevándorlók és velük a magyar társadalom újraintegrálása sikeres lehessen, érett, felelős jövőképre és politikai irányra volna szükség. De mivel ez hiányzik, csak vergődünk Isten kalapján -- erősen fonnyadt bokrétaként.
