A Defacto blog elég világosan megírta a napokban, hogy a romák leszakadása a társadalomtól az általános iskola felső tagozatára már gyakorlatilag kész tény. Továbbmegyek, tény a születésük pillanatában is. A cigányság a társadalom alsó jövedelmi tizedeiben koncentrálódik, kitörési lehetőségeik a nem-cigány szegényekénél is lényegesen gyengébbek. Ezek mind banalitások. Az is banalitás, hogy a többségi társadalom mentalitásszerkezete olyan, hogy nemcsak a romákat (a velünk élő idegeneket), de ab ovo minden idegent elutasít -- most készül éppen a Fidesz cukiságkampánya és nagy visszatérése éppen erre alapozva. Közben a romákban a (politikailag is motivált) szervezeti konfliktusaik és tanult kulturális mintáik miatt szintén nincs komolyan vehető törekvés az asszimilációra.
Mit tehet ilyen körülmények között az állam? Ó, elég sokat. Csatornázhat, utat építhet, vissza nem térítendő lakásrenovációs programokat indíthat, internetet adhat, tévékampányokat indíthat a többségi népességnek címezve stb., tehát nem gondolok semmi olyanra, ami kifejezetten segély-jellegű hozzájárulás volna, de minden olyanra, ami motiválhat egy szegényebb roma családot a civilizációs előrelépésben. Azaz befektetésre gondolok. Ennek további elemeiként biztosíthat az állam mindenekelőtt sokkal okosabban (személyiségformáló) közmunkát, támogathat roma munkahelyeket, támogathatja a tőke betelepülését is cigány többségű térségekbe, és -- adhat oktatást, oktatást, oktatást. Méghozzá differenciált, sokkal innovatívabb módon, lényegesen nagyobb büdzsével. Részint települési önkormányzatokra bízva. Kell-e ehhez szeretni a romákat, kell-e jogokról, vagy akár emberségről szólni? Nem kell annak, aki nem akar. Józan észről viszont érdemes.
A zavaró kérdés az identitásukért aggódókban (nyilván a saját köreimről beszélek): mennyire konzervatív ez? Már miért ne lenne az, ami egyfelől emberi, másfelől növeli egy leszakadt réteg piacra lépésének és értékteremtésének esélyeit? Ha majd felzárkóznak egy minimális értelemben -- amihez, ahogy elnézem, minimum két évtizednyi koncentrált politikai munka kell -- akkor el lehet engedni a kezüket. Ahogy el lehet engedni a magyar társadalom alsó felét is, hadd boldoguljon. De addig a lezüllésük olyan veszteség a magyar nemzet jövője szempontjából, amit nem engedhetünk meg. És miből? Ó, van az a pénz, elég csak ránézni a dagadó zsebekre Felcsúttól a Belvárosig. Ez ugyancsak banalitás. Aki akar, szeressen. Aki akar, háborodjon fel ezen meg azon. De minden épeszű gondolat az integrációt támasztja alá.
Szegregáljuk-e a romákat? -- kérdezek rá a tényre. Igen, szegregáljuk. A szegregáció nem az egyes iskolákban dől el, hanem jóval előtte, a köztudatban. De mit lehet remélni egy olyan társadalomtól, amelynek a politikai osztálya a többi mellett éppen ebben a bizniszben utazik, mert se erkölcse, se tehetsége nincs egyébhez? Szegregálja az a saját nem-cigány szegényeit is, kényesen elválasztva egymástól a kávét a zacctól, a búzát az ocsútól, aztán egymásra uszítja a szegény kultúrákat. Az egész olyan unalmas.