A Fidelitas nevű szervezet frissen beiktatott elnöke úgy próbálta meg felkelteni maga iránt feltehetőleg leginkább a Fidesz elnökének figyelmét, hogy úgynevezett provokátorfigyelő csapat felállítását jelentette be. Egy e-mail címet is létrehoztak volna, ide kérték elküldeni a "civil köntösbe bújt baloldali provokátornak" tartott személyek nevét és fotóját, mert "mindenkinek joga van tudni, kik azok a baloldali provokátorok, akik szét akarják verni" mások rendezvényét, gondolva itt a már említett Fidesz-elnök (mellékállásban miniszterelnök) március 15-i beszédére.

Ha az ember nem tudná, hogy 2015-van, azt hihetné, hogy kb. 1950. Ez a Fidelitas-elnök olyan természetességgel él ezekkel a 60-65 évvel ezelőtti mondatokkal, mintha legalábbis tanulta volna valahol, ha már -- feltehetőleg -- nem az anyatejjel szívta magába őket. Hogy "civil közösbe bújt provokátorok szétvernek" dolgokat a mai Magyarországon, ez egy olyan botránya a politikai közbeszédnek és a politikai kultúrának, amelyet a "nagy öregek" (id. Kövér) ugyan megalapozhattak a maguk agressziójával, de hogy ilyen fogékony lehet rá a "polgári", "nemzeti", "keresztény" fiatalság, és egyúttal ugyanez oly híján legyen az önkontrollnak, a kulturáltságnak és a műveltségnek, hogy ilyeneket tudjon a nyilvánosságban képviselni, az több mint elszomorító. Családok, iskolák, a magyar kultúra és a politika kudarca.

A politika jóformán elállatiasította a fogódzó nélküli, de a közéletre fogékony fiatalság egy részét az utóbbi években, elmosódott minden határ, amelyet akár kommentelésben, akár nyilvános szereplésben ne lépnének túl a karrierista, ekként befele szervilis, kifele agresszív politikus- és politológuspalánták, akik előtt már semmi sem szent, és a legkevésbé azok -- mert talán ismeretlenek is -- a nagy civilizációk politikai retorikája, etikai alapelvei és kulturális normái.

A jobboldali fiatalság egy része, ahelyett, hogy a helyén értelmezné, ami ebben az országban hol illiberális, hol "polgári" politika címén fut, az össze-vissza sodródó miniszterelnök minden aktuális cikkcakkját hajlandó nem csak megmagyarázni magának (tegyük fel, észreveszi őket), de azokat olyan penetráns cinizmussal képviselni, ami minden Fidesz-szóvivőnek irigylendő tananyag lehetne. Megkönnyebbülhetnek, van utánpótlás, amelynek egy Kocsis Máté már csak kiöregedett előképe. Ez az utánpótlás adott esetben könyékig turkál a közpénzben, adott esetben a nyilvánosságot hódítja meg. Messzire űzve szelíd tízezreket a politikától, néha akár Londonig. Mert vannak szelídek és becsületesek is, de ez most nem az ő országuk.