A 18. század végén a nagy angol politikust, emberbarátot és evangéliumi keresztényt, William Wilberforce-t állítólag azzal bírta rá barátja, a későbbi miniszterelnök, William Pitt, a rabszolgaság elleni harc felvállalására, hogy nem is olyan rosszak az esélyei, mint hinné. Csak a parlament összes tagja az ellenfele, se több, se kevesebb. 300 ember, akinek nagy része közvetetten vagy közvetlenül érdeke volt a rabszolgaság fenntartása a Brit Birodalomban. Mint tudható, 1807-ben mégis megszületett a rabszolgakereskedelem eltörléséről rendelkező törvény, 1833-ban pedig a Birodalomban teljesen eltörölték a rabszolgaságot. Hamarabb, mint az Egyesült Államokban. Közlöm én is, nem olyan rosszak a mi esélyeink sem: csak éppen a parlament összes tagját kell meggyőznünk ahhoz, hogy Magyarországon megszűnjön a társadalom alávetettsége. Igaz, azokat kell meggyőznünk, akiknek közvetetten vagy közvetlenül érdeke az alávetettség fenntartása. De meg fogjuk győzni őket!
Wilberforce-nak egyetlen érve volt minden üzleti, politikai és hatalmi érdekkel szemben, amelyek között voltak bizony egészen tiszteletre méltó érdekek is, nemzeti érdekek, hogy így mondjam, akárcsak ma: az volt az érve, hogy Isten előtt minden ember egyenlő, és az ebből fakadó erkölcsi rend nem tűri a rabszolgaság szégyenteljes intézményét. A mi érvünk is egy, egyetlen egy: Isten előtt, az isteni rend és Magyarország jogrendje szerint minden ember egyenlő. Annak a gyakorlatnak, amely ezt az egyenlőséget megkérdőjelezi és nap mint nap meghágja, pusztulnia kell! Annak a gyakorlatnak, amely az Isten és a törvény előtti egyenlőséget egy szűk kisebbség érdekében meghajlítja, korrumpálja és elhitelteleníti, véget kell vetni! Azt a gyakorlatot, amely az Isten és a törvény előtti egyenlőséget a törvénynek való kiszolgáltatottsággal helyettesíti, mert a törvényt kiszámíthatatlanná, önkényessé és átláthatatlanná teszi, azt a gyakorlatot az ember érdekében le kell zárni!
Magyarországon megbomlott a törvény és a rend. A törvényességet kikezdték és felemésztették a magánérdekek. Mi másnak nevezzük ugyanis azt, hogy....