A félreértések elkerülése végett -- bár megvolna hozzá az ereje -- nem azt várom a német kancellártól, hogy Orbán Viktort különféle eszközökkel kiszorítsa a hatalomból. Ez több okból is rossz lenne, legelőször is, mert megint megszakadna egy tanulási folyamat, amelyen a magyar társadalom most végigmegy.
Ellenben az várható lenne, hogy feltétlenül és megalkuvás nélkül képviselje Budapesten a Nyugat alapértékeit, az emberi szabadságot, a jogállamot, és a liberális demokráciát, mindazt, ami a Nyugatot megkülönbözteti a világ többi részétől. Mert nem a kapitalizmus, a jólét és a társadalmi hatékonysága miatt vagyunk büszkék a nyugati civilizációra, és ezen belül annak forrására, Európára, hanem amiatt, ami ezek hátterében, ami ezek gyökerében áll. Ezek miatt vagyunk különlegesek.
Nem azt várjuk Frau Merkeltől, hogy Európa gázellátását és Oroszország további megfegyelmezését szem előtt tartva pragmatikusan kiegyezzen az EU egyetlen autokratájával. Túl sok ilyen kiegyezést (feltartóztatási törekvést) éltünk már át és szenvedtünk el a 20. század során itt a kontinensen, amelyekről egytől-egyig kiderült, hogy a maguk idejében végzetes tévedések voltak!
Európa ma is válságban van, mert a vezetői ma sem tudnak utat mutatni az alapértékeink melletti kiállásban. Fokozatosan zsákutcába jut az európai kulturális identitásunk képviselete -- mert folyamatosan megalkuszunk a képviseletében! A Merkeléhez hasonló belső és külső Realpolitik az ilyen alkuk szembetűnő példája, és az egymást érő példákra joggal válaszolnak Európa népei is meglehetősen hasonlóan: csalódással, az európai eszméktől való elidegenedéssel, bezárkózással, xenofóbiával, az európai intézmények és az EU megvetésével. Orbán indirekt igazolásával.
Merkel kancellár, félő, rosszul méri fel Európa védelmének legfontosabb szempontjait. Félő, nem egészen tudja, ki lesz a nyertes a látogatásával. (Az, aki két hétre rá érkezik.)