A Fidesz vezetői úgy ítélhették meg, hogy a párt szavazatszerző képessége a politikai centrum és a középosztály felé egyre sérülékenyebb, ezért nyitni kezdtek a szélsőjobb és a társadalmi bázisa felé. Az Amerikával szembeni hangnem éleződése, a családok és a kisgyerekek vegzálása a drogteszt ötletével, az egyházakkal szembeni keménykedés, az egyre abszurdabb kontextusokban elhangzó hazaárulózás mind a Jobbik témái elől igyekszik elvenni a levegőt, miközben nyilvánvalóan még védtelenebbül hagyja a Fidesz "lágy alsótestét", a jobbközepet.

Az a vicc, olyan korban élünk, hogy nem lehet tudni, milyen kontextusban kell mindezt értelmezni. Putyin és Orbán beszélt egymással két napja -- vajon innen az új agresszióra való bátorság? Tisztán hatalompolitikai döntés volt, hogy feladják a centrumot, mert már nem tartják onnan megerősíthetőnek a vezér kétharmadát? Nem adták fel, ezért keresnek egy olyan témát, amely úgy vonzhatja be a nácik szavazóit, hogy nem ijeszti el teljesen a hegyvidéki lakosságot sem, és megbélyegzi a témára magukat rávető balosokat? Amerika a Jobbik lenyelését szabta volna árnak Orbán túléléséért, egy kis körjátékot megengedve ezért Goodfrienddel? Egyszerű figyelemelterelés? Unatkoztak a legarcátlanabb bitangok, mint Kocsis, és meg kellett nyitni nekik a proszcéniumot? (Na jó, arra van a legkisebb esély, hogy ezek a beszélő szerszámok önálló akarattal lépjenek föl.) Vagy valami egészen más? Hovatovább már csak egyet lehet tudni: az biztosan nem, amivel a Fidesz indokolja a lépését.

Ezen túlmenően Török Gábor tudná csak (nem) megmondani. Bitangok így is, úgy is.

Bréking: egy KDNP-s korifeus, az eddig sziklaszilárd Rubovszky megremegett hűségében.