A filozófia a becsületes szenvedélyem, jön fel a politika, de vállalati tanácsadásból élek Ázsia-Európa-Amerika vertikumban, egy kisebb cégháló tulajdonosaként. Mióta kb. két éve belefogtam a közéletbe, és különösen mióta bejelentettem, hogy pártot alapítok, látványosan megfogyatkoztak az ügyfeleink Magyarországon. Számoltam ezzel -- azzal, hogy mennyibe fog ez kerülni nekem, elvégre nem ejtettek a fejem lágyára --, de rossz volt látni, ahogy a magyar üzleti elit megfelelt a várakozásaimnak. Most képzelje el az olvasó, én ismerek mindenkit, aki produktív piacon él ebben az országban a leggazdagabb száz  magyartól a középvállalatok vezetőiig, és "természetesen" mindenki elzárkózott attól, hogy támogassa a pártunkat azok közül, akiket kértem, de közben kivonult a nevemhez köthető céggel való együttműködésből is, pedig nyilván nem kényszerítette őket senki, ott még nem tartunk. Ez önszorgalom. (Persze nem azokról beszélek, akik a NER közvetlen kedvezményezettei.) Preventív gyávaság. A "ki tudja", a "jobb félni", vagy a legjobb esetben is a "nem az én ügyem" bölcsessége, az esetek egy részében -- mert az őszinteség azért kiterjedt idáig -- bevallottan. A veszteségünk x tízmillió a bevételi soron. Be volt árazva. Nem Orbán a probléma, hanem a magyar "szorgalom".

Tartozom ezzel vallomással azoknak, akik számon kérnek rajtam dolgokat. Politikai sikereket, látványos tömeggyűléseket. Akik számon kérik ezt, nem veszik tekintetbe, hogy a PKP valóban a semmiből jött -- míg mások, akik ismert emberek köré szerveződtek, és ezért azonnal megkapták a nyilvánosság érdeklődését törzsi vagy presztízs alapon, most a semmibe tartanak. Azt hiszem, még mindig lelkesítőbb pozícióban vagyunk.

Ez egy polgári párt. Bármilyen sikere lesz a jövőben, az a magukat az autonómiájuk alapján polgárnak tudó magyarok döntésén fog múlni. De ilyenből nagyon kevés van. Aki polgárnak tudja önmagát, azt az erkölcsei és a becsülete vezérlik, és ha a kettő összeütközésbe kerül (mivel az erkölcsei "józan módon" elmentek a haszonelvűség felé), akkor az utóbbi, jóval kevésbé megfogható minőséget választja. A polgárnak a becsülete a legnagyobb vagyontárgya, mintegy az autonómiájának fokmérője. Azért elég sokat hajlandó kockára tenni.

A Vincent nevű blog önmagával roppant elégedett jótündérének külföldről írva is csak annyira tellett, hogy a magyar cégünket felkeresse a nyilvántartásban, és kiszúrja, hogy a NAV végrehajtást eszközölt a számláján. Egyebekben meg elszórakozott azon, hogy a Fortune 500-nak is dolgozunk. Nem tudta a saját fejével felfogni, hogyan lehet ez. Talán már könnyebb neki. Afelől is megnyugtatom így utólag, hogy nincs veszélyben a cégcsoport nagyobb része. Az ugyanis polgári, vagy legalábbis piaci körülmények között működik. Ahonnan a nevezett blogger átküldi az írásait Magyarországra. Amúgy patriótaként. Ez az ország meg úgy is letett már az értékteremtés gazdaság- és társadalomszervező erejéről, a cégünknek pont annyira nincs itt helye, mint ahogy nem lett volna a kádárizmusban sem. Sag schon. A politikánkat külföldről fogjuk finanszírozni, itt meg elvegetálunk valahogy.