Természetesen.
Annyiban legalábbis biztosan, hogy a jelenlegi viselkedését megnyugtatóan visszaszorítsa, ám mivel ez egyenlő lenne Orbán személyes céljainak kudarcával, gyakorlatilag az orbánizmus végét is jelentené. A miniszterelnökünk viselkedésének egyetlen legfőbb mozgatórugója a hatalom -- nem pedig az anyagi haszonszerzés, amely csak eszköz az előbbihez, és nem magyarázná a rendszer teljes, szisztematikus korrupcióját. A szisztematikus korrupció mögött a bűntársi motivációk és félelmek rendszerének kiépítése áll (minden bűntárs az életét tette fel a rendszerre, és ennek megfelelő a lojalitása is hozzá), a korrupció célja pedig a hatalmi rendszer stabilizálása. Ez a hatalmi rendszer azonban olyan pályára tévedt -- elsősorban külpolitikai téren --, amely súlyos nyugati érdekeket sért, és a pávatánccal már nem hitelesíthető.
Amerika érdekeit sérti a Déli Áramlat és Paks, a keleti orientáció és a liberális demokráciák stratégiai jelentőségű bírálata. Ha nem a tutyimutyi Obama- és a kollaboráns Merkel-kormányzat volna hatalmon, az Orbán elleni támadás már megindult volna legkésőbb 2012-ben, így azonban meg kellett várnunk a 24. órát, mielőtt Magyarország végleg betér a Putyin-érába Orbán hatalmának remélt stabilizálása, büntetlensége biztosítása, valamint elhatalmasodó nagyzási hóbortjának és bosszúvágyának kielégítése céljából (szóval, nem vitás, "a magyarok" érdekében). Magyarországot egy félelmetesen atavisztikus gondolkodású ember akarata mozgatja, amit nem lehet nem figyelembe vennie az emelkedett (bár gyakorlati érvényességüket vesztett) eszmények alapján álló nyugati politikai kultúra barátainak, amikor az ellenszereket keresik. De hogy egyúttal semmi más (se eszme, se perspektíva, se értelem) nincsen a magyar politikai stratégia mögött, azt jól mutatja a rezsim végtelenül gyenge, hipokrita, irracionális politikai ideológiája (Tellér, Lánczi, G.Fodor) és kalandor, kártékony, ignoráns gazdaságtana (Matolcsy, Varga, Heim, Barcza). A "politikai kormányzás" egy humbug, és a humbug az eddig elmondottakat szolgálja.
Amerika hagyta volna békén Orbánt, ha az megelégszik néhány százmilliárd szétosztásával az övéi között, aztán pedig élnének, mint Marci hevesen. De sajnos Orbán rendszerszintű kockázatot vitt a nyugati kooperációba (rossz nyelvek szerint ezért és e célból kapta a paksi jutalmat), ami -- értse meg a kedves jobber harcos -- mások nemzetbiztonsági ügye is ettől kezdve. Magyarország meg a (nevetséges) magyar szuverenitásvágy nem érdekel senkit. Az érdekes, hogy mérgezővé tud-e válni a mégoly provinciális magyar kormány. És úgy tűnik, sikerült neki ezt a félelmet felébresztenie. Gratulálok. Momentán a kormányunk a szuverenitásunkra leselkedő legnagyobb veszély.