Először is, a globalizált világban lévén semennyire. (De ez már 1300-ban is így volt, azóta csak egyre lehetetlenebbé vált.) Másodszor is, kis országként még kevésbé. Harmadszor is, Orbánékkal a legkevésbé. Ahelyett, hogy az ország a teljesítményével próbálta volna meg kivívni a világ elismerését, és ezen keresztül olyan presztízst és versenyképességet szerzett volna, amely egyformán irigyelt, nélkülözhetetlen, vagy kedvenc országgá teszi nyugati és keleti szemekben is, a miniszterelnök bugris politikája eláztatta az országot a szövetségi rendszerünkön belül, ahova egyébként objektíve minden szállal kötődünk, de ezen túlmenően még kitett minket a keleti haramia országok (Reagennel élve "lator" országok) befolyásának, úgyhogy mára éppenséggel súlyos veszélybe került az ország stratégiai pozíciója és nemzetbiztonsága. Ahol olyan intellektusú, cinikus és korrupt emberek diktálnak, mint Orbán közvetlen baráti köre, ott az országra csak katasztrófa várhat. Ez nem babaruha, könyörgöm, nem egy felcsúti stadion és a szotyiárus bódéjának világa, hanem egy nép sorsa!
Amerikai vezetéssel -- köszönjük meg nekik -- megindult az ország visszatérítése a nyugati biztonsági rendszerbe abból kiindulva, hogy Magyarország még annyira kétharmados kormányától sem fogadható el az egész nyugati szövetségi rendszer veszélyeztetése, márpedig Orbán amatőr külpolitizálásával, amely titkosszolgálatok frontvonalává tette az országot, pont ez történik. Megmozdult végre a tunya német politika, Kroes révén megszólalt a lelépő EU-bizottság is, és nem kell sokat várni majd Junckerra sem, hogy világossá tegye Európa álláspontját. Amerika helyesen érzett rá arra, hogy robbantania kell, mielőtt Orbán -- a függetlenséggel házalva, de valójában -- visszafordíthatatlanul beás minket az orosz érdekszférába, és ma mindenkinek, aki félti az országot és patrióta érzelmű, örülnie kell ennek. Akkor is, ha Washington közben a saját érdekét is követi, ami még mindig ezerszer jobb nekünk, mint ha Moszkva, Teherán és Peking követi a saját érdekeit Magyarországon. Bármit mondjon is a szorongatott (vajon, mivel szorongatják -- nem nemzetbiztonsági kérdés ez?) Orbán, Rogán, Kövér és a többi hasonszőrű. Az utolsó órában történt a segítségnyújtás.
Ami a függetlenségünket illeti, a legnagyobb esélyünk a függetlenségünk visszaszerzésére még mindig az, amit az első bekezdésben írtam. A maximális függetlenséget a nyugati rendszer részeként érhetjük el, onnan lehet boltolni Moszkvával és Pekinggel, senki sem tiltja meg. De az erkölcsi és értelmi iránytűnknek egyenesen, remegés nélkül kell arra mutatnia, ahova tartozunk. Persze ezt nem várhatjuk olyanoktól, akik számára függetlenség mindig is elsősorban a saját függetlenségüket jelentette a demokratikus kontrolltól, és a zavarosban halászás élményét tízmillió magyar ember kárára. Ami erkölcsi értelemben legalábbis hazaárulás.
Az utolsó 100 komment: