Bokros Lajos gondolatai közül nagyon sok akceptálható számomra, és most, hogy már "mindenki" tudja, hogy "a MoMa konzervatív, szabadságelvű, európai ihletésű, nemzeti elkötelezettségű párt", és most, hogy az elnök úr rátalált a Bibliára is, elvileg semmi sem akadályozhatná meg, hogy rászavazzunk. (Hozzáteszem, az identitás kérdése, maradjunk ennyiben, egy picit bonyolultabb, mint Bokros Lajos gondolja, de mindenki foglalkozzon a sajátjával, ugye.) Semmi sem akadályozhatná meg -- kivéve a politikai stratégiája.
Tévedés ugyanis, hogy Magyarországon Bokros Lajost a vállalt identitásának sérelme nélkül közös nevezőre hozhatja a demokrácia védelme Gyurcsány Ferenccel és az egész kártékony baloldali bagázssal. Bokros úr még mindig nem értette meg, hogy addig nem lesz ebben az országban a Fidesznek ellenereje, ameddig ez a baloldal nem tűnik el végleg, következésképp szerény nézetem szerint a MoMa rossz stratégiát választott az ország és önmaga szempontjából, amikor legitimálja ezt a baloldalt, úgy téve, mintha annak szívügye volna a demokrácia. Nem az. Tehát kár vele szövetkezni a demokráciáért. Ez viszont nem az a kérdés, amelyhez a PKP elnökeként ne kellene hozzászólnom, mert ugyan értem én Bokros elnök úr stratégiáját a saját pártja ismertségének a főpolgármesteri kampányon keresztül történő erősítésére, és abszolút kézenfekvő stratégiának is gondolom ezt, de egyben türelmetlennek és elhibázottnak is, következésképp olyannak, amely egyúttal rombolja Bokros Lajos esélyét a választott identitásának elültetésére. Azt hinni, hogy az Együttel, az MSZP középvezetésével és Gyurcsánnyal az oldalán konzervativizmust lehet építeni Magyarországon annak álruhájában, hogy előtte a demokráciát kell -- az említett személyekkel karöltve (!) -- visszaszerezni, majd ezek után -- immár a nagybetűs demokráciában -- mindenki hódolhat a saját ideológiai szenvedélyeinek, minimum perverz, de leginkább félreértett politikai küldetés.
Bokros Lajos soha nem fogja tudni meghódítani a baloldalt a máris (egy csöppet túl korán) bedobott gazdasági racionalizmusával, és Bokros Lajosra nem is azért fognak október 12-én szavazni, mert fiskális konzervatív (hanem mert válság van a baloldalon, és nincs jelölt). Nem fogja tudni meghódítani a "nemzeti oldalt" sem, mert ő Bokros Lajos. Esetleg meg fog tudni hódítani egy maroknyi liberálist és progresszívet, de azokért harcba kell szállnia a jövőben is a Bodnár nevű emberrel, aki egyre arrogánsabban határozza meg a Fodor-párt arcélét, viszont pont olyan technokrata, mint Bokros, és tulajdonképpen közel is állnak egymáshoz a programjaikat tekintve. Magyarán Bokros Lajos feláldozta a pártépítést egy rossz (valójában, lássuk be, hiú) politikai stratégiát követve. Ez olyan kérdés, amelyhez -- hadd szabadkozzam még egyszer -- hozzá kell szólnom, mert érint minket is. És a félreértések elkerülése végett, hátrányosan érint, mert gyöngíti a jobbközépnek egy jövőbeni polgári liberális közép felé történő nyitásának esélyeit. Ez lett volna ugyanis Bokros Lajos funkciója és küldetése, nem főpolgármester-jelöltként elbukni, és belelavíroznia magát egy olyan helyzetbe, amelyben -- ha a baloldal újra rátalál Gyurcsányra -- a Liberálisok (és, ha túléli, az Együtt) oldalára sodródik a megcélzott "konzervatív, szabadságelvű, európai ihletésű, nemzeti elkötelezettségű párti" pozícióval szemben.
Az utolsó 100 komment: