Az a vicc, hogy ezek a jóemberek, akik összegyűlendőben voltak még tegnap ilyenkor (de a tiltás ellenére sem tettek le róla) semmi olyasmit nem mondanak mainstreamben, amit Orbán Viktor ne mondana el bármelyik tusványosi meetingen. Mindkét félre jellemző a törzsi-etnicista-organikus kultúra védelme, mindkettő szó szerint "forradalminak" titulálja magát (még ha az egyik minden páros héten le is tagadja ezt), de közben mindkettő tradicionalista, bevándorlásellenes, antiglobalista, EU-kritikus, részben archeofuturista, és egyik sem náci. Mindkettő szélsőjobbos, ha a jobboldal az európai kereszténydemokrácia, Cameron konzervativizmusa, és a high republicanism, de egyik sem náci, amiért a rendes nácik kritizálják is őket doszt. A gyűlésezők -- amerikai társszervezet támogatásával -- az európai új jobboldal részei, másként identitáriusnak (azonosságpártinak) hívják magukat, amely semmi másra nem utal, mint az európai népek saját kultúrájának védelmére minden globalizáló, a bevándorlástól és a korporatív neutralizációtól átitatott befolyással szemben, amit lehet szeretni vagy nem szeretni, de a mainstreamben (ahova nem tartozik bele az egyik beharangozott résztvevő, Jared Taylor, és az American Renaissance fehér identitást hirdető "faji realizmusa") se nem rasszista általában, se nem -- természetesen -- antiszemita konkrétan. Mindent összevetve távol esik a "nácizmustól" (ahogy a sokat tudó magyar sajtóelit rögtön megfektette a csapatot), viszont közel esik Orbánhoz.
Hogy lehet, hogy egészen egyedülálló módon mégis betiltja őket?
Nem tudok másra gondolni, mint a féltékenységre. Orbán nagyon nem akarná, ha kiderülne, hogy a fentieknek van egy az övénél sokkal régebb múltra visszatekintő, koherens kifejtése, amely ráadásul autentikusabb is az övénél, mert a kultúránk és nemzeti identitásunk védelmét nem rendelné alá a korrupt államnak és a hazai oligarchiának, hanem minden, az organikus kultúrát és annak hordozóját, az adott népet veszélyeztető elnyomással szemben fellép, aktivistái -- ha nem éppen konferenciáznak, akkor -- népkonyhákon (és nem a közpénzek körül) sürgölődnek stb., vagyis van még köreikben valamiféle értelme az erkölcs és a szolgálat szavaknak. (Ami egyébként a jobbikos ethoszt is elválasztja a fideszestől, míg ez utóbbit a legelvakultabb hívek sem keresik már a puszta hatalmi küldetést meghaladóan.) Nagyon nem akarná, ha kiderülne, hogy ezek az emberek harminc éve ugyanazt mondják, és az európai új jobboldal nem a saját (Orbán) agyából pattant ki. Sőt, még Magyarországon sem volt első, mert a nemzetet definiáló ideológiája éppenséggel a Jobbik közvetítésével jutott el hozzá. És alkalmazza szordínóval. Alkalmazza, szó szerint.
Persze, vannak köztük olyanok, akik nagy álmokat, birodalmi álmokat dédelgetnek (Dugin). De hát ismerünk ilyeneket idehaza is (kicsiben). Ugyanezekkel nehéz volna szimpatizálni a politikai szerepük miatt is -- de nem ugyanazt a moszkvai hadurat szolgálják-e, aki mostanában nálunk is feltűnt példaképként? Aztán vannak köztük, akik néha egészen felhergelődnek a saját küldetésüktől (Taylor), de hát kinek ne lenne ez az érzése Kövér házelnök bármely vidéki kiszállása alkalmával? Akik a feketéktől és más rasszoktól való elkülönülés mellett érvelnek, de vajon miről szól Balog lelkész hazai cigánypolitikája? Egy dolog viszont mindenképpen megkülönbözteti egymástól a két társaságot: az egyik épp most egy konferenciát (az emberi szót) akarta használni tanai kifejtésére -- amellyel szemben lehetett volna érvelni --, míg a másik az állami erőszakot választotta ehhez. És miközben a tanaik mainstream verziói összeérnek, nem tudok másra gondolni, minthogy az egyik meggyőződésből hirdeti őket, a másik kezében azonban csak alkalmas néphülyítésre szolgálnak, és átmenetileg zárójelbe tehetők, ha a taktikai helyzet úgy kívánja. Orbán úr és társai valójában semmit sem gondolnak a világról azon kívül, hogy az jön nekik egy húszassal (sok nullával utána), amihez szükség van még egy kis időre. Hogy ez jobb-e, mint hithű etno-nacionalistának, esetleg rassistának lenni? Még az is meglehet. Akkor csak a választási lehetőségen van okunk sajnálkozni.
Caveat: A szerzőtől sem állnak távol mild (de nem light) kiadásban, polgári és nyugati konzervatív megfegyelmezéssel az utolsó bekezdést megelőző közösségelvű gondolatok, de amelyeket a (már) szélsőjobbos csengésű identitarianizmussal szemben -- a közösségelvűség keleties, organicista verziója helyett a nyugatias autonómiákra építve, ugyanakkor ez előzőnél is jóval több érzékenységet mutatva ember voltunk megőrzésének nagy feladata iránt -- autenticizmusnak nevezek. (Már majdnem azt írtam, "ember feletti feladata iránt", de ez pont ellenkező konnotációra adott volna alkalmat ahhoz képest, amit ki akartam fejezni.)
