A politikai centrumunk jobbra tolódásával az MSZP (pusztán a neki kijelölt helyénél fogva) valóban a politikai paletta szélére kezd szorulni, sőt a parlamentben máris a baloldali szélen van, miközben a Fidesz középen -- ami persze nem jelenti, hogy az MSZP szélsőséges, még csak azt sem, hogy radikális. Csak azt, hogy simán, földrajzilag baloldali, olyannyira simán, hogy a baloldaliság valódi jelentése -- az egyenlőség, a progresszió és/vagy az igazságosság -- sem izgatja.

A Fidesz politikai világképében az MSZP-nek azonban nem kell radikálisnak lenni ahhoz, hogy szélsőségessé váljon. Az MSZP szélsőséges volta -- amire a miniszterelnök is tett implicit vagy úgy is érthető utalást a parlamenti beiktatási beszédében -- egy erkölcsi univerzumban értelmezendő, amelyet a nemzet definiál. Az MSZP úgynevezett internacionalista, adott esetben a nemzet megmaradásával szemben is (bár csak Gyurcsánytól hallunk ilyet) a fiktív Európai Egyesült Államokat favorizáló, Brüsszelt kiszolgáló, posztkommunista utódpárti "erő" (remélem, minden dehonesztálót összegyűjtöttem róla), amely a baloldali hagyományokhoz hűen hacsak teheti, ráront a nemzetére, lásd 2008-at. Tehát szélsőséges.

Mármost a politika legalább annyira a szavak, mint a tettek játszmája. A most felhozott narratíva a Fideszé, amelyen -- ugye -- nem érdemes számon kérni, hogy miért nem az MSZP (nem létező) saját narratíváját tolja, sőt a dolog úgy fest, hogy még csak azt sem lehet számon kérni rajta, hogy miért nem tiszteli meg az ellenfelét legalább azzal, hogy megkíméli a megbélyegzéstől, törekszik vele a együttműködésre, méltányosabb vele stb. Mivel a Fidesz (következőleg Orbán személyiségéből is) mióta világ a világ látványosan konfliktusosan politizál, nem értem, kik és miért csodálkoznak ezen a fennállásuk 27. évében. Mégis vannak ilyenek. Mégis ebben a mederben folyik a nyavalygás.

Nem akarok hosszan ömlengeni erről, de hát ugye, elkezdhetnének dolgozni egy másik narratíván. Például. Amelyet szembehelyezhetnének a nemzeti narratívával. És az övékben, mondjuk, a Fidesz lenne a szélsőséges. Ez egy ilyen játék. Kidolgoznák, munkát fektetnének belé, tesztelnék fókuszcsoportokon stb. De nem.

Ha tehát az MSZP a valamennyire is elfogulatlan elemző szemében szélsőséges, akkor leginkább szélsőségesen tehetségtelen. Ha pedig megvették (erről talán Ron Werber lenne hajlandó többet mondani. ha már Molnár Zsolt nem), vagy akárcsak, ha a választási szereplését a vezetői érdekeihez és nem a közjóhoz igazítja (lásd a megmagyarázhatatlan passzivitását és laposságát), akkor szélsőségesen immorális (mert megvezeti a saját szavazóit). Immorális nem a nemzeti ütőkártya fényében, hanem az európai demokráciák elvei alapján. Pont az alapján, ami a saját narratívájának gerincében állhatna.

Nem okvetlenül csodálkozom, hogy nem áll.