A balos pártok sikerrel rászálltak a német megszállási emlékmű ügyére, lássuk be, mert nincs más témájuk így a vereségük után (előtte se volt, de mindegy), sikerrel visszanyomva az ügyet a protofasiszta kormány vs. európai demokraták narratívájába (szerintük) vagy a nemzeti kormány vs. vesztes ellenzék/zsidó ajvékolás narratívájába (az ellenfeleik szerint, válasszon mindenki kedvére). Ahonnan kikerülhetett volna az Eleven Emlékmű projekt segítségével. Amiről a pártos média egyik oldalon sem számolt be olyan súllyal, mint a mostani hepöningről.
Pont a lényeget mészárolják le megint ostoba politikai érdekekből és értelmiségi kollaborációval: a Holokauszt -- bár egyszerűbb lenne -- nem zsidó, hanem egyetemes magyar tragédia, magyar ügy, magyar felelősség, magyar bűn, és a magyar identitás forog kockán vele kapcsolatban -- valamint nem emelhető ki a 20. századi magyar történelem és egymást követő nemzeti tragédiák kontextusából sem. A kormány arrogáns, kényszeresen történelemhamisító, felmentő értelmezése a Holokauszttal kapcsolatos felelősséget illetően kiegészül az ugyancsak hamis balos mítosszal, miszerint a Horthy-rendszer, a jobbos ideológia és az állítólag belőlük következő Holokauszt lezárható, felmutatható, maradék nélkül kivehető a történelmünkből.
Hangsúlyeltolódásokkal a balos és jobbos történeti mítosz ugyanarra a kaptafára készült, ugyanaz a felmentő-kizáró logika élteti, eltérő előjellel. Ezzel szemben a Holokausztot nem lehet ugyan kiérdemelni, de mögötte ott munkálnak a magyar múlt és jelen megoldatlan problémái. Máig érvényes kérdésekre adott bűnösen rossz válasz volt. Ám a kérdések összekötnek minket továbbra is. A válasz bűnösségének felmutatása nem oldja meg a kérdéseket. A jobbos énünk nem metszhető ki a történelmünkből, a Holokausztért való felelősség kiosztása nem áll meg a rendszernél, a nyilasoknál és a csendőröknél: a felelősség a problémáink egymásba fonódása miatt mindenkire kiterjed, és a problémáink változatlanul összekötnek. Együtt nem sikerült megoldanunk őket.
A balos-ortodox történelemértelmezés szerint a Holokauszt az egyetlen, legfőbb, mással össze nem hasonlítható bűn, ami megesett ebben az országban -- ez a népirtás struktúrája és a meghaltak száma miatt bizonnyal így is van, de nincs így abban az értelemben, hogy kiragadható volna a történelemből. Ebben nincs igaza pl. Kertész Imrének, aki a Sorstalanságban és az esszéiben a Holokausztnak ezt a tárgyiasított értelmezését adva az egyetemes gonoszt emeli az ember lényegévé. Ugyanezt teszi a baloldali és zsidó szalonértelmezés is, amelyik nem próbálja a bűnös válasz mögött megkeresni az érvényes problémákat (és közben, Kertésszel szemben, elantiszemitásítja a gonoszt és a bűnt) . Ha már eddig jutottunk: a zsidóság különös kudarca, hogy a spontán asszimiláció és a párhuzamos elvilágiasodás során a Holokauszt maradt az egyetlen identifikációs története, ezért ehhez az ésszerűségen túl is ragaszkodik. El kellene engednie végre -- egy másik helyet keresve neki a saját közösségi életében. Különben tovább élteti a Holokauszt-biznisz ocsmány tradícióját (vádként és valóságként) is.
Mik tehát a bűnös válasz mögött rejlő valós problémák? A magyar polgárosulás és a kapitalizáció féloldalas volta, a nemzeti pluralizmus lehetőségei vagy lehetetlensége, a zsidó-magyar együttélés és a magyar vidék leszakadásának összefüggései, az értelmiség szociológiája stb. Vannak szép számmal. Nem politikai kérdések -- éppen ezért tragikus, amikor a politika kisajátítja és gyarmatosítja a problémaköteg felszínét, viszont nem fejti fel -- in concreto -- azokat az érvényes kérdéseket, amelyekre a Jobbik csaknem-bűnös válaszai születnek, hanem inkább elegánsan elzárkózik -- mitől is? Maga sem tudja. Nem vesz tudomást a valóságról, és meghamisítja a történelmet, oldaltól függően, de egyként. Egyre mélyebbre haladunk a zsákutcánkba.
