Orbán unalmas, ami a tömegkommunikációra épülő korunkban a politikusnak is a halála. Azoknak, akik az átlagnál intenzívebben kísérik nyomon a politikát egyre torokszorítóbb érzés, hogy a nagy plagizátor, a nép felkent majma ásítóan unalmassá vált az utóbbi hónapokra. Félünk, hogy végül nem maradnak mások rajtunk, csak a Mesterházy és Bajnai svádájú emberek: Attila, aki majd "átalakítja az országot" (Gyurcsány) -- vajon mivé, egy kültelki szakközép FIB-alapszervezetévé? -- és Gordon, aki "rendbe teszi majd az országot" -- már ha az IMF leírja előtte ehhez a kottát, és el nem sírja magát közben. Mindenki Viktora, a nagy mágus, aki a levegőből is pénzt csinál (ebből áll ugyanis a választási programja), megöregedett, megpocakosodott, kapzsi és unalmas lett, főleg unalmas. Jaj nekünk.
Már bármelyik hatodikos gyerek tudna írni egy orbánibb évértékelőt a (holnapi) orbáninál. Már előre lehet tudni a szenvedélyek kiszámítottságát, a röhejes nagyotmondások minden fordulatát, az álbölcsességek tobzódását, a lyukas diadaljelentéseket, a rossz humorba öntött narcisztikus fordulatokat, előre ismerjük a közönségét, amely főleg visszatérő kitartottakból, kisebb részt újdonat süketekből, vakokból és némákból áll, akiknek természetesen fogalmuk sincs az államvezetésről (hiszen Orbánnak sincs), de megtapsolják Hungária bűzét, fogalmuk sincs az értékteremtésről és ennek egy ország jólétével való összefüggéseiről (hiszen Orbánnak sincs), elég nekik az orosz és kínai pénzen finanszírozott független rezsiállam ígérete -- felhúzzák hát a legutolsó kelet-európai divat szerint szabott ruhájukat, rossz dezodorral a hónuk alatt, romlott fogakkal nyomulnak be a lelátóra, hogy részt vegyenek életük legfontosabb eseményén, a nagy szemfényvesztés n-edik kiadásán.
Közben azonban az egész utazó cirkusz szépen megöregedett, kipusztult már régen belőle az ötlet, a szikra, a meglepetés, a manézsban csak a legrosszabb utazó társulatok kellékei vannak, az égő karika, a kivénhedt légtornász, a lerobbant bohóc, a zsíros arcú idomár -- és megint csak, a szakadt nézők, akik egy autonómiahiányos, öntudatgyilkos országba születtek, ebben nőnek fel azzal áltatva magukat, hogy teljesítmény nélkül is élre lehet vágni egy olyan versenyben, amelyhez nem magunk írjuk a játékszabályokat... és halnak jelentéktelen halált egy rossz erkölcsű élet után.
Így múlik el a kor felettünk és az ország körülöttünk. Hagytuk, hogy egy beteg elme berendezze a világunkat, ahogy hagytuk már többször is. Tök mindegy, hogy ez aktuálisan ki, nem először tesszük. Apró lavór, állott, húgyszagú víz, a tetőn becsepegő valóság. Szép álmokat, Etelköz.
Annak, aki boldogságra vágyik egy ilyen csúnya poszt után: https://www.youtube.com/watch?v=PLvkLDrhobk