Bő egy hete hatalmas megmozdulással adta tudtára az egyesült magyar baloldal országnak-világnak, hogy nem kér Paksból (vagy miből): vagy ezer-ezerötszázan is elmentek a vasárnap délutáni tüntire. Bizony! Aztán tegnap újra: ismét eljöttek vagy ezren! Bősz Anett közben mások mellett azon kesereg, hogy immúnis lett a nép a liberális demokráciával szemben, benyalta a rezsicsökkentést vagy nyomják a megélhetési gondok, "ezt nem tudni". Hát éppenséggel tudni, egy piciny kitérő után mindjárt le is írom.
BA maga számára is észrevétlenül azonosítja írásában a Göncz Árpád erkélye alatt két éve "Boldog születésnapot"-tal szerenádozó, "a köztársaságot temető" tömeget -- a magyar sírva vigadás pesti-liberális kiadását -- a hétköznapokban együttműködésre képtelen, polgárosulatlan, érdektelen, önző egyénekkel. Bősz szerint e nagy nyilvánosság előtt Bródy-dalokra, kivált a Sárga rózsára bármikor beinduló szubkultúra (az én definícióm) azért lenne liberális, mert a tagjai "tudják, hogy sokfélék vagyunk, és hogy másként látjuk a világot mindahányan, de egyben egyek vagyunk: szeretjük úgy élni az életünket, ahogyan nekünk tetszik." És úgy is élik, pl. néha összeverődnek siránkozni.
BA azonban markáns tévedésben van: ez nem a liberális definíciója. Ez a radikális egoistáé (amit persze Pesten 25 éve liberálisnak hívnak). Aki mellesleg Orbán Viktor várfalában a kötőanyag. Aki nélkül a vára összeomlana. Aki helyett a liberális emberek társadalomépítő erejét olyannyira nélkülözzük éppen 25 éve, de ezeket a radikalizmus megvezette és maga alá temette. Ez a radikális az, aki képtelen bármilyen szisztematikus együttműködésre valamilyen közösen kijelölt pozitív cél érdekében, aki nem tud mesterséges közösségeket alkotni és fenntartani, aki ironikus, gúnyos és cinikus, aki képtelen megalkudni a realitással, aki valójában képtelen "összefogni", aki alkalmatlan arra, hogy alárendelje "szabadságát" a "közjónak". (Mindkettő idézőjelben, mert egyiket sem sikerült még megtalálnunk.)
Ha a radikális liberális lenne, vele már rég összeállt volna a most fájóan hiányzó összefogás, nem a melankólia volna az értelmiségi haladottság csúcsa, sőt létre se jöhetett volna Orbán rendszere. A liberális intézményekben gondolkodik, intézményeket hoz létre (a szabadság kis köreit, kissé nyálasan szólva), intézményeket használ, ezekben kooperál, és intézményeket véd meg az állammal szemben -- akkor is, ha az államot történetesen a saját pártjai irányítják. BA Göncz-eulógiája tünetértékű: benne a volt köztársasági elnök ellenálló, forradalmár volta és a testőröket lerázó nyakas civilitása (újfent az ellenállás metaforája) kimeríti a liberalizmus lényegét -- sajnos a garanciáit is. Látjuk, mire volt ez elég.
A liberalizmus mint ellenállás. Nonszensz. BA 2014-ben sem került közelebb Nyugat-Európához, nem érti az egész rendszert, amelynek nevében kesereg. Nem is értem, mi baja Orbánnal. Van egy rossz hírem neki: az ő véleménye, Göncz Árpád "civil" államelnöksége és a mai sanyarú sorsunk összefüggenek. Mindegyik keleti. Göncz Árpád akkor sem tudta pontosan, mi a liberalizmus, ahogy most sem tűnik úgy, mint aki tudja -- a hívei róla alkotott felfogása alapján legalábbis. Egyébként pedig nyilván nagyon szeretjük.
A demokrácia felkent oldalán (MSZP, DK, PM, Liberálisok, ilyenek) kb. ugyanígy viszonyulnak a demokráciához. Ügynökügy, pártfinanszírozás, NAV, Paks, parlamenti vizsgálóbizottságok, az állam fejése és a társadalom gyarmatosítása, a nyilvánosság és a választások elkorrumpálása a saját oldali pozíciók védelmében, emiatt gyönge és sokszor aljas ellenzéki taktikázás a saját választóikkal szemben -- ezeknek mind semmi közük egy túlérzékeny, kimerült, de közben semmire sem jutó ország érdekeihez. Bősz Anett és további százak meg ezrek vannak elképedve azon, hogy Orbán olyan sikeres. Már hogyne lenne sikeres, ha sikeresebben veri át a választóit. Orbán nem nemzeti, ezek nem demokraták -- csakhogy az előbbi százszor jobban játssza a választott szerepét. A demokrácia-mutyi (a demokráciával szembeni várakozások önző okokból történő elsilányítása azon az oldalon, amelyik névleg a demokrácia védelmezője) legalább akkora veszély, mint a demokrácia és a jogállam nyílt leigázása. (Lásd kádári kisember, gerinc, miegymás.)
Szóval csodálkozni azért végképp nem kéne amiért ezek itt tartanak. Mellesleg, pont ott tartanak, ahol szeretnének. Magunkat kéne sajnálnunk: Mesterházy, Bajnai, Fodor, Kuncze stb. jövője biztosított.