Meg szeretném köszönni Ungváry Rudolfnak, hogy röviden megemlékezett rólam azok között, akiket még be kellene vonni (gondolom, leginkább az általam elnökölt Polgári Konzervatív Párttal együtt) egy szélesebb ellenzéki összefogásba. Igazán kedves gesztus volt tőle.
Megragadom az alkalmat, hogy ennek apropóján is megírjam, a PKP (amíg nekem szavam van benne) soha nem lesz részese egy olyan összefogásnak, amelyiket a jelenlegiekre akár nyomaikban is emlékeztető ún. baloldali pártok túlsúlya jellemez, de nem írnám meg ezt a levelet, hogy egy még bejegyzésre váró párt nevében válaszoljak egy félmondatos felvetésre (komikus volna), ha nem tartanám a felvetést szimptomatikusnak azzal kapcsolatban, ahogy az értelmiség egy része elképzeli a magyar közéletet: a voksok azonnali maximális hasznosulásának terepeként. Mi viszont minden mást megelőzően nem a politikai hatalomban vagyunk érdekeltek, hanem a politikai társadalomban.
A magyar konzervativizmus gyakorlatilag nem létezik, üres fogalom. Ha valaki komolyan gondolja abban a formában, ahogy mi, akkor nem kerülhet hatalomra addig ebben az országban a maga jogán, amíg az ország el nem éri a polgárosultságnak és a politikai érettségnek azt a minimális fokát, amíg nem hozta létre magából a polgári hagyománynak azt a korpuszát, amelyek egy ilyen pártot el tudnak tartani szellemileg, anyagilag és szavazataikkal. Egy népet a politikai hatalom birtokában sem lehet a saját céljaival és képességeivel gyökeresen eltérően boldogítani, azzal csak újra a szőnyeg alá söpörnénk a hagyományosan megoldatlan problémáinkat. A pártunknak momentán az a legfontosabb feladata, hogy létrehozza azt az aurát maga körül, ami vonzóvá teheti a nézetrendszerünket előbb egy kisebb, majd növekvő számú polgártársunk számára, majd ennek alakulásával válasszon értelmes politikai célokat.
Ennél jóval kevésbé fontos egy másik szempont. Ahogy az előbbiek miatt mi sem remélhetünk attól semmit, hogy a részesévé válunk egyébként többszörösen leszerepelt pártok és pártvezetők szatírába illő összefogásának, úgy ők sem tudnának velünk közös platformot találni -- Orbán Viktor leváltása ugyanis nem az. Ha a magyar népnek a jelenlegi állapotában, a jelenlegi igényei mellett Orbán Viktor kell, akkor Orbán Viktor újrázni fog, és ez így van jól. Senki se tudja természetesen, mi lesz ennek a következménye, de rövidesen ki fog derülni. Mi csak annyit tehetünk ebben az ügyben is, hogy politikai otthont és iránytűt nyújtunk azoknak, és majdan a gyerekeiknek és unokáiknak, akiknek hasonlít a meggyőződése a mienkhez, és fontosabbnak tartják a meggyőződésüket, mint a szavazatuk bármilyen kontextusban való hasznosítását. Akinek szemében azonban minden egyebet megelőz fontosságban a Vezér leváltása, annak most is megvan a lehetősége arra, hogy egy "Váltsuk le Orbán Viktort!" tartalmú összefogásra szavazzon, ehhez semmit nem tenne hozzá a PKP abban a funkciójában, amit a baloldal szánhatna neki. Szerettem volna ezt elvileg leszögezni. Egyébként pedig az egész vita akadémikus, mert a pártunk nem lesz bejegyezve a kellő határidőig ahhoz, hogy indulhasson. De indulni fog a következő, EU és önkormányzati választásokon a jelzett meggyőződéssel. A voks ellenben mindig szabad és minden választó kizárólag a lelkiismeretének tartozik felelősséggel!
Üdvözlettel:
Béndek Péter
