Alacsony hatékonyságú pártrendszerünket a korrupt társadalom tartja életben. A pártrendszer kártékonysága semmi mást nem tükröz, mint a társadalom egészének erkölcsi, adózási, bizalmi hiányosságait. A tágabb politikai rendszerünk lényege valójában a rossz gyakorlatban való megegyezés, a cinkos kiegyezés a politikai osztály és a polgárosulatlan társadalom között. A politikai osztályunk semmi mást nem csinál a maga szintjén és eszközeivel, mint az alávetett rétegek a saját szintjükön -- rombolnak. És mindkettő elnézi a másiknak a rombolást. A politikai osztály és az alávetett rétegek között szövetség jött létre ebben a rombolásban, a nemzeti érdekkel szemben.
Amíg nem vagyunk képesek legalább néhányan elfogadni ez az alapvetést, addig a társadalmi kilábalásra semmi esély. Az Orbán-rezsim az erőkoncentráció politikájával növeli a rombolást, mert növeli az (anyagi, erkölcsi, konszolidációs) erőforrások kivonását a társadalomból, amit úgy próbál ellensúlyozni politikailag, hogy egzisztenciális anarchiát enged az alsó néhány vagyoni decilisben: nem száll szembe a feketegazdasággal, gátolja az önsegélyezés vagy a társadalmi önszerveződés gyakorlatát. Az állam körül létrejövő újburzsoázia célja nem a közjó szolgálata, nem a polgárosulás beindítása, nem egy fenntartható új konszenzus létrehozása, ezért csak egyre jobban elmélyíti a társadalom válságát. Az alsó életvilág korruptsága viszont olyan mentalitást táplál, amely nyilvánvalóan nem teszi lehetővé vagy életszerűvé az állam számonkérését. Ezek a tendenciák egymást erősítik, és ez a hatás ássa aztán alá a társadalmi újjászerveződés esélyeit.
Rend nincs, hatékonyságra semmi esély, ellenben mindenki kimondatlan célja a társadalmat átjáró korrupt közmegegyezés továbbéltetése a valós nemzeti érdekkel szemben, a korrupció koncentrációja fent, a korrupció szabadjára engedése lent, középen pedig (az alkalmazottak, a KKV szektor jogkövető hányada, a polgári rend elszivárgó tartalékai) esetében az adózási szigor, a bürokrácia, kisebb részben az állami osztogatás, effektíve e rétegek erkölcsi és anyagi megroppantása -- mindent összevetve a társadalmi anómia (kb. szétesés) táplálása. A Fidesz állama ma még erősíti, holnap már nem lesz képes visszafordítani ezt a folyamatot, amelynek a vége szerintem nem lassú erózió után, hanem erőszakos társadalmi robbanással fog bekövetkezni.
Mindeközben a rossz társadalmi közmegegyezés része a Fidesz illegitim államának fenntartása: a korrupt állam fenntartása értelemszerűen érdeke a korrupt társadalomnak. A Fidesz osztogatási rendszere pontosan arra a felismerésre indítja a legkülönfélébb rétegeket, hogy koncentráltan, jól érthető "fejezetekben" lehet hozzájutni forrásokhoz, javakhoz. Ezek az egymástól független, random "ajándékok" (diszkrét transzferek) szembe állítják egymással a társadalom csoportjait, és érdektelenné vagy ellenérdekelté teszik őket az intézményekben megnyilvánuló összefogásban -- a tényleges, fenntartható rend kialakításában. Az utóbbi tíz évek államának eredménye a társadalmi anarchia, és ez az anarchia a Fidesz-állammal visszanyerhetetlen egyensúlyvesztést szenvedett (nagyobb összkorrupció, fenntarthatatlanság), amelynek a vége törvényszerűen az eddigieknél is mélyebb válság lesz.
Mindennek fényében a Polgári Konzervatív Párt szerint az ország nem reménykedhet néhány évtizednél hamarabb a konszolidációs fordulatban. Ennek első fejezete azonban a radikális beavatkozásról kell szóljon. Erről e poszt második részében, még ma.
Az utolsó 100 komment: