Nehéz megszokni az egyébként trehány és korrupt baloldali (közéleti) értelmiségnek, hogy a magyar politikai tájkép tényleg megváltozott. Jött egy ember, aki mára a legpolitikusabb politikussá vált -- pusztán azáltal, hogy túlhelyezte magát "jón és gonoszon" (a liberális demokrácia moralitásán, vö. Nietzsche), és elkezdte működtetni a politika sajátlagos rendezőelvét: a hatalmat.
Azért nehéz megszoknia a tisztes úri szalonnak ezt a jelenséget, mert éppen maga járult hozzá a "jó és a gonosz" korrumpálásához -- vágta el az utat a maximálisan jó értelemben vett, jobb helyeken még mindig domináns liberális (erkölcsi fókuszú) politizálás előtt --, amikor eleszdéeszesedett, ezért nincs már milyen alapról szónokolnia. A moralitást moralizálássá züllesztette, mert magáévá tette a politika hatalmi érdekét, de továbbra is erkölcsi (demokratikus) nyelvezetet használt. Most, amikor valaki kimondta és aszerint él, hogy a politikában a moralitás érdektelen, a moralizálás nem több mint a korrupció főhajtása az erény előtt, illetve egyetlen faktum van, és ez az erő, a baloldali házinép talaját vesztette, és máig nem talál fogódzót. Pénze nincs, a politikusai suták, legitimációja alig. (Jellemző, hogy a legutóbbi affér óta idestova 48 órája folyik az önmarcangolás, amelynek vitathatatlan csúcspontja, hogy a Klubrádió ma du. 5 órai híreiben az első három perc Kuncze rádiós karrierjének siratásával telt. Ahelyett, hogy a politikusit siratták volna, ha már.)
Kedvemre való látni ezt a tengeribeteg közeli állapotot. Orbán persze az erő kultuszába gabalyodva jóval közelebb került a nemzetiszocializmushoz, mint hinné és szeretné, de kétségtelen megtette mindenkinek azt a szívességet, hogy legalább láthatjuk: nem lehet büntetlenül túl sokáig hatalomban tartani a jellemtelenséget és a mindennapi korrupciót, ha el akarjuk kerülni az erő(szako)t. Mert valamilyen pozitív szervezőelv előbb-utóbb fel fog lépni a hiány betöltésére. Továbbá van olyan logika, amellyel a korrupció úgy is kiiktatható, hogy közben újjászületve ünnepelni lehet mint egy új világ elismert alkotórészét. Viszont -- látni kéne már -- akkor más lesz a jelentése (miként más is lett) és nem támadható egyszerű (vagy akár rendszerszintű) korrupcióként, hiába görcsöl ezen a tévelygő ellenzék.
Orbán most újrarendezi a tájat. Irt, tarlót éget, épületeket tesz földdel egyenlővé, újakat emel, újra fásít, ha kell, hegyeket épít. Amit tesz, egyeseknek korrupciónak, illetve a régi kontextusból autokráciának tűnik -- az új tájban azonban újszerű játékszabályok születésének, új rendnek, amely az amorális hatalmat (a népi zsargonban: a nemzetet és az igazságot) szolgálja. Új világot alakít, amelyben a baloldalt nagyjából némaságára és észrevétlenségre ítéli. (Szinte a poszthoz időzítve született meg ma a Hivatalos Történelem Nemzeti Hivatala, a VERITAS is. Gyanítom, nem terem majd sok babér a baloldalnak ebben a történelemben.)
De: az ellenzék előtt továbbra is ott a lehetőség, hogy kreatívan viszonyuljon a helyzethez, és ellentámadásba menjen át. Ám ez az ellenzék nem a mai baloldali ellenzék lesz már. (Nem akarom hosszan ragozni, miért, lásd a cikk elejét.) Az, nagyon helyesen, most pántlikázza az önfelszámolását. Nincs kétségem afelől, hogy Orbán akkor sem tudná győzelemre vinni a hatalmi politizálást, és előbb-utóbb akkor is elbukna, ha ellenzéke sem volna -- mert a világ nem kedvez neki, és a rendszere, mint minden etatizmus, nagyon alacsony hatékonyságú.
De távolról sem mindegy, mikor és milyen állapotban adja át az országot. Az egyetlen, ami ezt siettetni tudja, egy új ellenzék lehet.
Az utolsó 100 komment: