Az ellenzék elveszített egy nem-reprezentatív közvéleménykutatást Baján, miután néhány hasonlót már szintén elveszített vagy megnyert. Nem is ez a probléma. Még csak az sem túl nagy probléma, hogy végignézve azokon, akik fel fognak kapaszkodni a közös színpadra október 23-án, nem csoda, hogy -- a szintén nem-reprezentatív saját felmérésem szerint -- befogott orral fog rájuk szavazni a választóik többsége, ugyanúgy, ahogy a fiatal demokratákra is az övéik tetemes hányada. De egy kisebbségben lévő politikai blokk esetében ez végzetes lehet.

Sokkal nagyobb baj, és alighanem eldönti a kérdést, hogy ennek a demokratikus ellenzéknek csúfolt társaságnak összességében (Bokrostól Schmuckig) pedig végképp nincs egységes érdemleges üzenete azon kívül, hogy Orbánt el kell küldeni. De hogy pontosan értsük, még csak arra vonatkozóan sincs, hogy miért kell elküldeni. Orbán három napja nyilatkozta a Daily Telegraph-nak, hogy válhat belőle akár Putyin is. Az ellenzék válasza a hallgatás. Megint az a helyzet, hogy ha nem spontán (mert erre Magyarországon jelenleg nincs esély), akkor az ellenzék által szervezett tüntetéseken már másnap százezreknek kellett volna az utcán lenniük hangosan tiltakozva az ellen, hogy egy legalább névleg demokratikus politikus egyáltalán megteheti ezt a felvetést. De az ellenzéket nem zavarja semmi, és a legkevésbé zavarja önmaga zavarossága.

Nem ismerjük az ellenzék egységes elképzeléseit a vágyott Orbán utáni életről. Nem ismerjük a társadalom-, gazdaság- és alkotmánykoncepcióját. Egyik körzetben az önmagában is egy heti vásárra emlékeztető Együttre kellene szavazni, a másikban a szocikra, a harmadikban majd Gyurcsányra stb., akik a honlapjaik szerint néhol gyökeresen eltérő dolgokat vallanak politikai és policy kérdésekben. Az egész választási koncepciójuk inkoherens, ahogy van, és ezt a szétesettséget természetesen látja vagy legalább érzi még a saját választóik többsége is, nem beszélve a bizonytalanokról, akik közül jó néhányan majd kínjukban leszavaznak a Fidesz-szatellit LMP-re. De a baloldali blokkot nem érdekli semmi. Magukat magabiztosnak láttató, de igazából roppant bizonytalan, amortizálódott emberek kétséges és gyanakvásokkal teli szövetségben menetelnek előre a szakadék felé. Ostobák, tehetségtelenek, törtetők és felelőtlenek, az évszázados magyar kontraszelekció termékei. A negyvenes évek eleje van a levegőben.

Orbán Viktor éppen Kövér Lászlóval koccint a Sándor-palota teraszán, lenézve az éledező városra. A Simicskát várják. Áder nincs jelen, nem hívták, saját kulcsuk van ehhez a házhoz is. 

Felhívom a ellenzéket, hogy sorakozzon fel az Ez a Mi Hazánk Mozgalom kampányprogramja mögé, és egységesen képviselje a következőket a választási kampányban. Dolgozzon a következőkért, ellenkező esetben -- mivel maga látványosan nem akar politizálni -- magára vonja a vádunkat, hogy összejátszik a Fiatal Demokratákkal, és a kulcsfiguráinak valójában nem célja a kormányváltás:

1. Szabadság és autonómiák rendszere

2. Jogállam

3. Széleskörű magántulajdonon és innováción alapuló fejlett piacgazdaság

4. Hatékony, ellenőrzött, szubszidiaritáson alapuló, szolgáló állam

5. Társadalmi integráció

6. Állami újraelosztás fokozatos csökkentése, adócsökkentés

7. Erős közösségek és tradíciók pluralitása

8. Nyugatias polgári mentalitás a társadalom intézményrendszerében