Összegezzük, miért is reménytelen a baloldalról (várni Orbán megdöntését).
1. A Fidesz lenyúlta a baloldali agendát.
2. A baloldalnak huszonhárom év alatt nem sikerült kitalálnia, hogy micsoda. Megoldásnak, előrebocsátom, nem jó, hogy sokféle, amiben aztán a baloldalak büszkén megnyugszanak, Mihancsik Zsófia megvakargatja a talpukat, aztán hazariszálják magukat azzal, hogy a civilizáció velük van. Nincs velük. A baloldal hasznavehetetlen, civilizáció már nincs. De ha lenne, se lenne velük. (A részletesebb definíció igényével, a magyar baloldal kb. a a kádárizmus talaján post mortem kinőtt húsevő növény, amelynek idáig volt mit felzabálnia maga körül, de most, hogy Orbán lelke beleköltözött Kádár örökségébe, hirtelen eszébe jutott nekiesni a gazdatestnek. A baloldal hirtelen nagyon demokratikussá szeretne válni, most, hogy valaki az övénél ambiciózusabb -- igazi reinkarnációs, nem csak sundán-bundán élősködő -- programmal lépett fel, de amíg tovább hazudik magáról, esélye sincs győzni -- nem azért, mert a magyar annyira vágyná az igazságot, bár 10%-uk talán igen, hanem -- mert ez a ragaszkodás önmaga demokratikus fikciójához megakadályozza esetében az innovációt. A baloldal nem szociáldemokrata, nem blairi harmadikutas, nem példaszerűen demokratikus, semmi köze a szakértelemhez, és már Kádárt is elvették tőle. Akkor meg micsoda? Hogy indulnak így háborúba, ha már a saját küszöbüket sem tudják átlépni?)
3. Ebből következőleg a baloldalnak sem az egyenlősdi, sem a demokrácia programja nem áll jól -- de nem csak nem áll jól, hanem teljesen diszfunkcionális is (a fentiek miatt), ám hogy a baloldal maga mennyire diszfunkcionális, azt jól mutatja, hogy ott még mindig nem jöttek rá erre. Egymás után jönnek a közvélemény-kutatási eredmények, amelyek növekvő Fidesz-előnyről szólnak, a csapnivalónál is csapnivalóbb politikai megnyilvánulásaik csak a hülyéknek nem bizonyítják a teljes tanácstalanságot, nota bene már a Klubrádió is azt suttogja, hogy "Attila 2018-ra készül" (sírva röhögünk) -- de a baloldal csak megy tovább előre a zsákutcában, és közben már be is esteledett, zseblámpa nincs, "Attila" szeme meg még mindig nem világít.
4. A baloldal vezetői, ha nem is flepnis kretének, de az ország politikai kulturálatlanságának drámájában a főszereplő Orbán mellett a darab illusztris, fontos mellékszereplői -- vagy inkább kellékei. Velük esélytelen nem csak az ország, de a saját háztáji körzetük is. Esélytelen.
5. Orbán a magyar politikatörténet egyik legbaljósabb (mert egyszerre cinikus és eltökélt) figurája, a politikai gátlástalanságnak olyan Saljapinja, Paganinije, Darth Sidius-a, akit 120%-on pöfögve sem lehet legyőzni. Mesterházy és az Együtt-PM társelnökeinek, blogolóinak és sopánkodóinak baráti társasága távolról sem ismeri azt az akaratot (der Wille zur Macht), ami ezt az embert hajtja, nemhogy akár mindenüket összetéve reprodukálni tudnák azt. Szótlanul hagyják Orbán kötcsei mondatát, hogy itt 2014 után kezdenek el majd igazán megváltozni a dolgok, és ha így megy, bizony ezt is meg fogjuk látni, amíg ők a végtelen tehetségtelenségükben egymás után morzsolják el a napokat.
6. A baloldal ebben a szellemi, HR- és kulturális leosztásban csak úgy juthat valami vakszerencse folytán kormányra, ha Orbán egyik napról a másikra valamiért beleun. Nos, az a rossz hírem, hogy nem fog. Addig biztos nem, amíg le nem vadássza őket (minket) egyenként, ahogy Kövér mondta annak idején, kivéve azokat, akikre valamiért szüksége van a centrális erőtérben. Mint az MSZP-re ebben a formájában.
Orbánt csak egy új radikális középjobb párt tudhatná megszorítani. De ezt bitang nehéz megcsinálni (úgy értem, hogy valami haszna is legyen). Igazából az irkálás már pótszernek is egyre szánalmasabb, lássuk be. A feltételes cselekedni tudás pedig egy vicc. Politizálj vagy a nevedben politizálnak, és aztán megnézheted magad!
