Úgy hírlik, a kormány megvenné a nagy leépítése előtt álló Dunaferrt, amelybe korábban a kormányfő apukája szállított be kedvezményesen, de utólag már nagyon úgy látszik (nem éppen meglepetés), hogy ez is csak nyomta az eredménykimutatást. (Az akkori menedzsmenttől viszont meg lehetett szabadulni, többek között, mert nem viszonyult elég barátságosan az ötlethez.) Most Győző után Viktor tovább emeli a tétet. Akkor még csak az árrést terhelték, ma már a fiúknak az egész vasmű kell -- kétlem, hogy azért, mert az 1500 ember sorsa aggasztaná őket, akiket így-úgy is ki kell tenni, ha a vasmű nem tehető nyereségessé. És vajon ki fogja nyereségessé tenni? Szijjártó? Matolcsy? Varga? Akik még a saját szakmájukhoz sem értenek?
Egy dolog Rábát venni (főleg, ha az ember megtartja a viszonylag hozzáértő menedzsmentet), MOL-t venni (dettó), más dolog Dunaferrt venni egy szakmai befektetőtől, amelyik nyilván mindent megtett a maga színvonalán, hogy el tudja üzemeltetgetni a vállalatot. Egy, a tranzakció nyilván a megalománia és a csapnivaló közgazdasági szemlélet egyik újabb fejezete. Kettő, a választási költségvetés része (csúnya dolog lenne egy bedőlő Dunaferr és, ami ezt követné, egy bedőlő Dunaújváros). Három, ami a legfontosabb, a húzás csak átmeneti fellélegzést adna amellett, hogy komoly nagyságrendű közpénzvesztéshez vezetne -- egy Dunaferr méretű céget a mai gyenge versenyképessége és a pangó acélpiaci árak mellett belátható időn belül nem lehet nyereségessé tenni -- akkor meg minek? Deutsch Tamás megunta az MTK-elnökséget? Tállai Andrásné külön költözne a férjétől? Borkai Zsolt esküvői tanújának kisebbik lánya most végez a kohómérnökin (vagy a kommunikáció szakon)? Mi a francnak?
Lehet stratégiai megállapodásokat kötni, amelyek idáig több tízmilliárdba kerültek az adófizetőknek, de ezek nem fogják megakadályozni, hogyha a Suzuki beadja a kulcsot vagy a GE power train business-ét megveszi a UTC, akkor ezek a cégek úgy eltűnjenek innen, mintha itt se lettek volna, és a sok limlom között OV grafológusra váró szignója is a darálóba kerüljön. Sztálin után Orbán is azt hiszi, egy békafingnyit is számít az erős állam az erős társadalmakkal vívott harcban. Lehet neki erős állama (vagy hiheti, hogy az van, összekeverve szépen Szent István örökségét a saját fantazmagóriáival), de egy hollandiai vagy dán erejű társadalom (pedig ezeknek a társadalmaknak méretre nézve elég gyenge az államuk) úgy elsöprik az ő felcsúti intelligenciáját, hogy csak a félkész stadion marad utána.
Alexandria, Sztálinváros, Orbánváros. Lehet akár negyvenhárom Orbánvárosunk Soprontól Felcsúton és Fehérváron át Téglásig, mindegyik magán viselve a Vezér megalomániájának és közpénzszórásának lokális bélyegét -- ezt az egészet úgyis el fogja fújni a szél, ó Scarlett O'Hara mia!
