Politikai közösség nem létezik Magyarországon -- nincs olyan tradíció, szöveg, esemény vagy alapérték, amely összetartson egy ilyet. Nincs alkotmányunk (szövegünk), amelynek alapvetéseit közösen osztanánk, a fülkeforradalom elvitte az organikus, lassú, vargabetűkkel írt, de legalább olvasható alkotmányos fejlődés lehetőségét, átlépett egy küszöböt, megölt egy eszmét, amiről azt hittük, örök életű lesz már a borzasztó 20. század után. Nincs konszenzusos politikai tradíciónk. Nincs olyan történelmi eseményünk, amelyért lelkesedni vagy amelyet tisztelni tudnánk. Nincsenek olyan politikai alapértékeink (szabadság, igazságosság, jog, grandeur, szolidaritás), amelyekben egyetértenénk. Olyannyira nem vagyunk politikai közösség, hogy fel se tudjuk fogni, mit jelent ez az egyetemes hiány.
Többször megírtam már sine ira et studio, hogy a keresztény (etnicista) nemzet koncepciója a múlté, le kell vele számolni. És nem a szekularizáció és a globalizáció miatt tűnt el, hanem mert sikertelen volt, és már azok jó részét sem vonzza, akik a nevében beszélnek. Ezért nem csak leszámolni kell vele, de elszámolni is a kudarca okaival, aztán amit érdemes megtartani belőle, aztán tartsuk meg, de lépjünk tovább. Az ún. baloldalról (amit nyugodtan nevezhetnénk végre reálisan a legócskább nihilizmusnak, ami erre az országra szabadulhatott a rendszerváltás után -- szemben a legócskább etatizmussal, amit a Fidesz képvisel --, ez a ócskaság a magyar rendszerváltás kulcsszava), szóval az ún. baloldalról ne is számoljunk a politikai közösség definiálásának igényével, mert a fickók egyszerűen alkalmatlanok.
A politikai közösség nem afféle luxuscikk, amely nélkül jól elvagyunk, hiszen láthatóan nem vagyunk el jól. A magyarok politikai közössége még jó néhány évtizedig, ameddig Európa nem "nő fel hozzá" a szemünkben, ennek az országnak a legkiterjedtebb közössége lehetne, alapja az ország sikerességének és bizalmi állapotának, indikátora a modernizációs képességének. A politikai közösség mindenkori állapota az aktuális nemzeti versenyképességünk lakmuszpapírja. A versenyképességet nem a nagypofájú, cinikus politikusok, a perpetuum mobilékért vagy a takarékbanki kigolyózásukért aggódó oligarchák meg a külföld fogja eldönteni, hanem ez a politikai közösség. Ha nincs ilyen, akkor a szétesett, konfliktusoktól szabdalt ország legfeljebb az "elitek" öndicséretétől, elszigetelt sikersztoriktól, egyébként meg meneküléstől, lecsúszástól, hatékonyságvesztéstől és reménytelenségtől lesz hangos még évtizedekig, vagy ki tudja. Tartós eredményességre nem fog tudni berendezkedni.
Rizsa, rizsa, rizsa. Praktikusan három út van: egy teljesen új, felelős politikai erő földindulásszerű megjelenése, vagy kisközösségek mentén történő lassú építkezés, vagy az összeomlásból külföldi segélyekkel, a romokon történő újrakezdés. De addig is menjünk, legyünk büszkék szabad önmagunkra.