Nincs mas megoldas, be kell vezetni a fasizmust.
Akkor minden szep es jo lesz.

Na, ezt jol megaszontad.
Dobd ki a jobbot, dobd ki a balt, es veluk a valasztok 80%-at. Es mar kezdheted is a kozossegepitest. A maroknyi fogalmatlan, sotetzold LMP-ssel, es a maris jelentkezo fasisztakkal (lasd fentebb).
Az, hogy szemely szerint kiket gyulolsz, mint negativ indulat, semminek nem lehet a kezdete.
Max. egy kocsmai verekedesnek. Nemdebar?

Tévedés amit írsz, és ami a leg viccesebb vagy inkább szánalmasabb az az hogy még megalapozatlan is.

A keresztény és etnicista nemzet közelsem a múlté sőt az egyre inkább rugalmatlan és elfáradó liberalizmus(aminek zavaros ideológiai alapjait európa szerte kijátsszák a nemzeti radikális pártok)fel fel merülő problémái(multikulti kudarca , az értéknihilizmus által porba tiport tradíció nélkül felnövő céltalan generáció)ís igazolják a létjogosultságát.

Mivel a politikai közösség - ellentétben a természetes közösségekkel - a citoyen-polgárok által önkéntesen létrehozott nyilvánosság, melyben nézetek és álláspontok megvitatása közösen elfogadott elvek mentén zajlik, ezért és ebben az értelemben valóban nincs nálunk politikai közösség. Merthogy citoyen-polgár sincs. Erről korábban már folytattunk eszmecserét. Másfelől viszont az is igaz, hogy a politikai közösség egyben a citoyen polgár önkibontakoztatásának szintere, amely akkor válik a citoyen-polgár otthonává, ha nem csupán disputa zajlik, hanem felépülnek a polgári létformának keretet és vázat biztosító intézmények. S mivel ezek az ő létformái, a polgár-citoyen kész arra is, hogy megvédje őket, ha ezeket az intézményeket veszély fenyegeti. Mint ahogy most nálunk történik, azzal a különbséggel, hogy itt nagyon kevesen érzik magukénak az elmúlt két évtizedben a polgári létforma éppen csak kialakuló intézményeit, s ezért igen kevesen vállalnak is részt védelmükben. A félig-polgár egykönyen feladja védekező erőfeszítéseit és küzdelmeit, s ha rá is szánja magát az ellenállásra, inkább ösztönösen, semmint tudatosan, még kevésbé a többi polgárral összefogva teszi azt. Az a csapdahelyzet, amibe kerültünk, hogy tehát a politikai közösség önszerveződő citoyen polgárt feltételez, ugyanakkor pedig a citoyen polgárság csak a maga által létrehozott intézményi keretekben talál otthonra és önmagára. Ezért a polgári létviszonyok alapjait romhalmazzá romboló Orbán rezsim ellen szükséges, de nagyon kevés a felháborodás, sőt nem (lenne) elég az általános elégedetlenség sem. Az, aki az országot ki akarja vezetni a zsákutcából, aki perspektívát akar felvázolni, annak meg kell azt is fogaolmaznia, miképpen képzeli el a kitörést az imént említett csabdahelyzetből. Hogyan látja a citoyen-polgári létforma, egy politikai közösség imntézményes kereteinek (újbóli) kialalkítását, egy olyan társadalomban, amelynek tagjai - miként az Orbán rezsim elfogadottsága is mutatja - inkább hajlanak úri kézből juttatásokat elfogadni, semmint vállani az öntevékenység, az önmeghatározás, az önbecsülés kockázatait. Orbán nagyon pontosan megérezte a magyar társadalom kettősségét: a félig-polgár és a multidéző szolgalét együttes fennállsását, s úgy döntött, hogy ez utóbbira épít, elindul visszafelé. Nem elég azt mondani tehát, hogy elegünk van Orbánból és rablóbandájából, s az sem elég, ha azt mondjuk, hogy mi (mármint, akik vállalkoznak a rezsimváltásra) majd "békét kötünk" az EU-val, s nem fogjuk becsapni az "embereket" (így általánosságban). Ha a citoyen-polgár közösségének újraszerveződését el akarjuk érni, és ennek a közösségnek intézményeit akarjuk létrehozni, illetve helyreállítani és (a polgárokkal együtt)megerősíteni, akkor egy olyan program kellene, amelynek hívószavát a magam részéről az ESÉLY ÉS FELELŐSSÉG szavakkal tudnám a leginkább megjelölni.

@hajmási: Pár 100 évvel le vagy maradva,pedig 20 év lemaradás is sok lenne.

A nemzeti oldal legnagyobb aljassága a nemzeti minimum elsumákolása.Azt szeretnék csak nekik legyen áramszedőjük.

@toportyánzsóti: mi mindannyian le vagyunk maradva pár száz évvel, s igaz, hogy a 20 év lemaradás is sok lenne.

Hogy a büdös fenébe lenne nálunk (politikai) közösség? Nem arra működnek a reflexeink, hogy csináljunk valamit magunkért, hanem azt néztük mindig és azt nézzük most is honnan csöppenhet le egy morzsa, hogy aztán odadörgölődzünk. Amíg az „add meg nekünk a mindennapi kenyerünket” sokak számára ma is csak fohász, addig nem fogunk arról diskurálni, hogy ilyen-olyan önszerveződő, alulról építkező szabad polgári (paraszti, valamilyen szakmabeli) egyesületeket alapítsunk, hanem a mindennapi kenyér előteremtésén fogunk agyalni. Amíg a valahova-tartozás azzal jár, hogy kapok-e trafikot meg hasonlók, addig nehéz ügy ez. Hogy lennének tradícióink, amikor egyszer behordatják a téeszbe a szekeret, lovat, földet azután meg a tűz közelében ülők „rendszerváltáskor”széthordják a téeszt, hogy legyen kiket süvegelnünk. Amíg a nagy nehezen és verejtékesen megteremtett ipart, egyik napról a másikra elkámforosítja a kontra-szelektált kiválasztódású műszaki értelmiség, addig hogy teremtődjön meg a középosztály. Amíg a humán értelmiség lenyel mindenféle oktatási reformot, addig hogy teremtődjön meg a középosztály. Amikor egy blog (mint ez is) komoly dolgokról komolyan szól, akkor megjelennek a blogromboló hadosztályok és szétverik a még meg sem kezdett gondolat- és eszmecserét.

Ilyen (történelmi) előzmények után hány ember mer majd kiállni azt mondva, ez az én hazám, és gyere te is és csináljunk már valamit, hogy Ez a Mi Hazánk legyen.

"nem a ... a globalizáció miatt tűnt el, hanem mert sikertelen volt" -
De és nem.

A nemzetfogalom a feudális rendiséget felváltó kezdeti, szabad (nagyon eltérő induló feltételek miatt nagyon eltérő formájú, de "szabad") versenyes kapitalizmus politikai kerete volt. A XVII - XVIII. századok tőkés termelését igen sikeressé tette, tehát nagyonis sikeres volt. A következő fejlődési fázisban, a technológiai forradalomnak köszönhetően megteremtődött a piaci (beszerzési, termelési és értékesítési egyaránt) a tőke és a munka (!) magántulajdonná (csak ettől kezdve rendelkezett a munkás a tudásával és munkaerejével sajátjaként, bérbe adható tulajdonaként) tételével (1789), [a szekularizációval, mint a legnagyobb feudális vagyonnal rendelkező tulajdonos, a katolikus egyház gazdasági előjogainak és az ingyenmunkával történő termelés megszüntetésével] monopolizálásának lehetőségét - létrehozva a szabadversenyes szakaszt követő monopolkapitalizmust. Ez a XIX. századra az imerialista kapitalizmust szülte. A nagy lemaradó: 1871 -től ébredő Németország a XX. század elejére Európa vezető ipari hatalma lett - gyarmati hatalom (ár/költség konzekvenciák a versenyképességben) nélkül. Fáziskésésbe került: másodfázisos monopolkapitalistái nem kelhettek versenyre a harmadik fokon álló angol-francia-belga-dán-holland-portugál stb. imperialista tőkével.Ez kikerülhetetlenné tette az újrarendezést. A módszer és eredménye közismert.
A világháború második szakaszának lezárultát követően, az egyértelmű USA-dominanciából ["katonai-ipari komplexum" ugye - Ike Eisenhowert ezért a beismerésért le is nullázta az amerikai hatalom] fakadó világgazdasági folyamatok (a fináncoligarchia viágméretűvé válása, tehát a nemzeti jelleg/függés [a tőkeérdekek nemzeti hadsereggel történő elérése és védelme] eliminálódása stb.) kifejlesztették a negyedik fázist: a globális kapitalizmust. A "nemzet" léte a világtőke legkomolyabb korlátja lett - (nemzeti adószabályok, nemzeti APEH-ok stb.), tehát szükségképpen meg fogják szüntetni.
Vagyis: sikeres volt a nemzet, de a globalizáció miatt lejárt az ideje, a tőke túllépett szülőanyján.

Azt most hagyjuk, hogy miért röhejes ostobaság a versenyszabad kapitalizmust igényelni, követelni. Egy többszáz éve meghaladott gazdasági formációt...

Amit bármi, magát a mai jobboldaltól megkülönböztetni szándékozó nemzetben, hazában és szabadságban gondolkodó mozgalom,párt,közösség meg nem kerülhető feladatként el kell végezzen,fel kell vállaljon,az pont az Hafr,amit a legelején írsz:
" Nincs alkotmányunk (szövegünk), amelynek alapvetéseit közösen osztanánk, a fülkeforradalom elvitte az organikus, lassú, vargabetűkkel írt, de legalább olvasható alkotmányos fejlődés lehetőségét, átlépett egy küszöböt, megölt egy eszmét, amiről azt hittük, örök életű lesz már a borzasztó 20. század után. ".

Ezt ki kell fejteni,ha komolyan gondoljuk,én egyetértek ezzel,és ha nekifogunk kifejteni,akkor pár dolgot egészen vitathatatlanná kell tenni:
1. Volt,lett 1990-től alkotmányos fejlődés,lassú,vargabetűkkel írt,de/és organikus. (Sehol sincsen megírva,hogy egy alkotmányos fejlődés nem lassú,vargabetűs. A fejlődés a lényeg.) Tehát: semmi sem igaz a Fideszes alapvetésből,amely a 90 és 2010 közötti sikertelenséget ennek az alkotmányos állapotnak a nyakába rakja.
2. Ezt az alkotmányos lehetőséget a 2010es fülkeforradalom vitte. És nem más,nem a 2006os bűnösen elkurelt tömegoszlatás,nem a devizaalapú hitelezés,nem az önkormányzatok eladósodása, nem Zuschlag,nem Hagyó,és tudnám még sorolni,hogy mi és ki minden nem. A 2010es fülkecucc nem az előbb soroltaknak a logikus következménye. Az semminek se a következménye ebből a szempontból,így,nincsen előzménye és oka,és ne kereshető hozzá felelős 90 és 2010 között.
3. Az eszme,amiről azt hittük,hogy örök marad a borzasztó 20.század után végre, nem más,mint a jogállam,a modern európai alkotmányosság.

Ezeket szépen egyértelműen mondjuk ki, mert különben a (már bocs érte) lelkes és politikailag nagyon tudatos kommentelők azt fogják hinni, hogy itt valami pártpolitikai közösség készül,s ha jobbról jön a komment,vélemény, egyből a nemzet elleni készülődést fog látni -- miközben nem, a fájdalmasan hiányzó politikai közösség nem pártpolitikai közösség.

Azt is szépen tegyük egyértelművé,hogy a hiányolt,és várt politikai közösség egyetlen egy ponton kell "mindösszesen" egyetértsen: annak az alkotmányos fejlődésnek az újraindításában,lehetőség szerint kevesebb vargabetűvel, amely három éve elakadt.

Ez elsőre nem tűnik soknak,de ha belegondolunk a mai magyar jobboldali közbeszéd, közgondolat fentiekről való álláspontjára, nos, egészen forradalmiaknak tűnnek,noha nem azok. Csak normálisak.

Azt hiszem az hiányzik, hogy tudjuk úgy módosítani a jelszót, hogy ez a mi hazánk IS. Vagyis a Haza nem kizárólag a miénk (akik együtt tudunk gondolkodni a blog írójával), de a miénk IS, vagyis nem vagyunk hajlandók eltűrni, hogy mások kisajátítsák a hazát. Az mindenkié, aki ide született, itt él, itt dolgozik és munkájával fenntartja azokat, akik szeretnék elhitetni magukkal és velünk, hogy nélkülük nem létezne az ország. Fordítva: ők nem léteznének nélkülünk. Ha ez az "is" beszivárogna minden oldal és csoport szürkeállományába, vagyis megszűnne a kizárólagosság hirdetése és a folyton megújuló kísérletek arra, hogy a kizárólagosság valakinek a kezében megvalósuljon, akkor talán elkezdhetnénk a nemzeti minimumról gondolkodni. Addig csak öljük egymást.

@Lexa56: Persze, ez igaz. Az elnevezésnek valóban van egy kis ellenálló zöngéje, és remélni tudom, hogy nem lesz olyan beszélgetőpartnerünk (nem rád gondolok), akinek el kell magyarázni, hogy őt nem kívánjuk vissza Levédiába vagy el Ugandába.

A kisközösségek mentén történő építkezést nem ússzuk meg... az mindennek az alfája és omegája

@toportyánzsóti:
nem elsumákolás ez, hanem kisajátítás, amit a napi közlekedésben enyhít ( a lényegi folyamatokat tekintve súlyosbít) a fogalmi lazaság, a sumákolásnak teret adó nihil.

@egyetmondok:

"Ez elsőre nem tűnik soknak,de ha belegondolunk a mai magyar jobboldali közbeszéd, közgondolat fentiekről való álláspontjára, nos, egészen forradalmiaknak tűnnek,noha nem azok. Csak normálisak. "

ezt nem értem... mi a jobboldali közbeszéd?

@tamas11:
A mérsékelt jobboldali közbeszéd "zavarosnak" tekinti a 90-2010 közötti államiságot, miközben az pont közjogi értelemben, alkotmányos értelemben nem az.

A nagyon lelkes jobboldali közbeszéd simán a 90 előtti szocializmus folytatásának tartja, nagyon érdekes módon leginkább a 2002-2010 közötti államiságot.(Mintha nem is lenne 90-2002,de ez érthető,a jobboldal a történelemmel úgy van,hogy azt hisszük,amit akarunk,lásd: nemzeti hitvallás szöveg.)

Mindkét vélekedés,hogy nagyon finom legyek: téved.