OV 1989-ben kiküldte az oroszokat, majd rövid ideig erőt gyűjtött: csuklóztatta a csuhásokat és székházat árult. 1993-ban Antall rátestált mindent. Attól kezdve a Fidesz mindig is konzervatív volt, különösen Deutsch és Széchenyi. 1998-ban új korszak kezdődött. Az antikommunisták Pozsgay és Szűrös vezetésével helyreállítottak a polgári értékeket, Kaya Ibrahimot száműzték, szőlő ügyben nem ők nyerték a legtöbbet. 2002-ben a haza végre hatalomra került, Medgyessy ellenzéki miniszterelnök. 2006-ban a baloldal elcsalta a választásokat (újabb megpróbáltatás), majd rárontott a nemzetére. 2008-tól a Fidesz készen áll a kormányzásra. 2010-ben két hét alatt rendet tesznek, kiosztanak néhány kokit és sallert, a világ legjobb gazdasági minisztere elfoglalja a székét, OV hazaküldi az IMF-et, és épül néhány modernkori cirkusz közpénzen. Megvédik a nyugdíjakat és a rezsicsökkentést. 2013-ban a magyar emberek kitartása meghozza a gyümölcsét: beindul a gazdasági növekedés, és csak megy, és csak megy, úgy hogy 2014-ben már mindenre fussa. Európa csaknem teljesen unorthodox. Már amennyire jót akar magának.

A zember megszokhatta, hogy a komcsik a saját világértelmezésük lágy ölén irtják az ellenséget, bizonyulnak utóbb demokratának, privatizálnak spontán, szőkítik az olajat, építik a viaduktokat, ahova nem kéne, alagutakat, ahova nem kéne, és szintén ez alapján töketlenek, amikor kormányozni kéne. Épp azért van, hogy nem szeretjük őket. És épp ezért várnánk mást, kvázi többet, a polgári-konzervatív-zemberi (PKZ) kormányoktól. Sajnos mára kiderült, a várakozás alaptalan. A PKZ kormányok -- ebben az országban legalábbis -- ugyanúgy szügyig állnak a vircsaftban, mint a kiköpött posztkomcsi kormányok, és nem mondhatnánk, hogy rosszabbul csinálják, sőt.Talán szervezettebben is lopnak, talán jobban tönkre is teszik a jogszabályi környezetüket (az erkölcsit nyilván nem: azt már előttük hazavágták az évszázadok), talán jobban bele is állnak az ügybe. De legfőképp jobban tudják -- amit utoljára a középkorú Kádár tudott --, hogy kell a magyar népet pacifikálni: egy csipetnyi félelemkeltéssel, egy csipetnyi arroganciával, egymás kijátszásával, hízelgéssel -- és egy alternatív világértelmezéssel.

A magyar él-hal az alternatív világértelmezésekért. Legfőképp azokért, amelyek a generális hunn, régi legenda részei, őt -- otthon alsógatyában paprikás krumplit főzve is -- hősök ivadékának, Árpád magzatjának, Orbán harcostársának ábrázolják, és ráadásul csak a TV-t kell kinyitnia ehhez, meg esetleg a Kossuth Rádiót. Győzött az unortodoxia, csökken a rezsink, Magyarország jobban teljesít, Európa elismer és kussol. Rejtély, anyám, pedig évek óta ugyanazt a paprikás krumplit főzöm. Van ebben az Orbán-gyerekben valami, és nem csak ecet.

Hír a Guardianből a bankválság legelején oltárit bukott Izlandról, nem fordítom, tessék végre megtanulni angolul: "Iceland suffered the worst banking crisis in history; all three of its biggest banks failed, its total debt jumped to 800% of GDP – far worse than what any European country faces today, relative to the size of its economy. And under pressure from public protests, its president put how to deal with the crisis to a vote. Some 93% of the population voted against paying for the bankers' recklessness with large cuts to their health and social-protection systems."

And what happened? Under Iceland's universal healthcare system, "no one lost access to care. In fact more money went into the system. ... By 2011, Iceland, which was previously ranked the happiest society in the world, was top of that list again." Neither Iceland nor any other country that "protected its people when they needed it most" did so at the cost of economic recovery. "It didn't break them to invest in programmes to help people get back to work, or to save people from homelessness. Iceland now is booming; unemployment fell back to below 5% and GDP growth is above 4% – far exceeding any of other European countries that suffered major recessions."

Szóval, ami a magyar success storyt illeti: rizsa az egész. Alternatív világegyetem. Egy szociális kompetenciák nélküli, erőforrásait ledózeroló, állama által gyarmatosított, megosztott társadalom tündérmeséje önmagának, önmagáról, amely elkezdődött valamikor Ferencjóska idején, átvezetett Horthyba, folytatódott Kádárral, most épp az Orbán-korszakát éli. Miközben valóban vannak tényleges eredmények más országokban, és ezek az eredmények kísértetiesen ugyanoda vezethetők vissza, mint bármely gazdasági sikertörténet (befektetés az emberekbe -- nem Nyergesbe és Simicskába --, egészségügybe, oktatásba, szociális kohézióba, állam átláthatósága és miniszterelnök láthatatlansága, jogbiztonság, emberi szabadság és kreativitás), nálunk rendületlenül, évtizedek óta csak a tündérmese szól, előbb csak a rádiókból, ma már a lapostévékből, a gőzölgő paprikás krumpli illata meg csak száll, csak száll... apáról fiúra, nagyanyáról unokára. Well come in Hungária, ahogy szeretjük. Ahogy az Egységes Párt, az MSZMP és a Fidesz legendáriumában áll.

Miért olyan unalmas itt minden?

(Most érkezett Merkeltől, elég súlyos!!!:

Mindent meg kell tenni azért, hogy Magyarország a helyes útra térjen, de az Európai Unióból való kizárást nem érdemes kilátásba helyezni, mert ha az megtörténik, akkor az unió közössége nem tud befolyást gyakorolni a magyarországi folyamatokra, mondta Angela Merkel német kancellár csütörtökön Berlinben.

A WDR közszolgálati műsorszolgáltató társaság Európa Fórum című rendezvényén Angela Merkel hangsúlyozta: "nem kell rögtön a lovasságot küldeni".)