Nos, mi van hát itt -- két és fél éves tömény jogfelforgató, jövedelemátrendező, gazdaságszűkítő, intézményromboló... tenyérbemászó, korrupt, hazug kormányzati politika után, alig egy évvel a választások előtt?

Vastag Fidesz-előny. Az elementáris elkeseredésnek és felháborodásnak (ami négy éve átjárta a magyar közéletet a baloldali produktum nyomán) semmi jele. Ezzel szemben van egy egyre jobban széttöredező, marakodó, koncepciótlan, tanácstalan ellenzék. Kezdődő választási osztogatás (newspeakben "aratás", konszolidáció) -- vele szemben a Mesterházy-Bajnai tandemnek az átlag magyar számára alig értelmezhető, viszont annál érdektelenebb "szolidaritási", "jogállami" lózungjai. Bizony, lózungjai. (A magyar választók tetemes részét a demokrácia sem érdekli, nemhogy a "demokrácia" mint jelszó.)

Orbán rátalált a magyar többség lelki alkatára (à la Karácsony Sándor), és nem eresztik egymást. Írtam volt, tenyérbemászó, korrupt, hazug -- de alkalmas! A többségre rímel. Volt valaha egy liberális konszenzus (vagy inkább előfeltevés) arról, hogy mi kell kompországnak. Lehet, hogy igaz volt (bár a rövidtávú gyakorlat nem ezt bizonyította, az esélyt elpackázták a ma pártalapításba zuhanó politikai zombik). De arról is volt egy előfeltevés, hogy mit akar a magyar. Nos, most már csaknem teljes bizonyossággal ki lehet jelenteni, hogy liberális demokrata konszenzust -- azt nem. Aki -- főleg, ha prominens ellenzéki -- nem veszi ezt számításba, és nem nehéz munkával megkedveltetni akarja ezt a fajta konszenzust, hanem fel- vagy kihasználni, hát keservesen fog csalódni. (Mondjuk én eleve mással próbálkoznék, ha szociként éltem volna itt le csak az elmúlt tíz évet, valahogy a liberális demokrácia nem hangzana vonzón a számból.)

Orbán jól tartja kezében a választók relatív többségét a kurucos nacionalizmus, az elitellenesség, az otrombaság, a kikacsintás, az ámítás, a köpönyegforgatás és a hízelgés mesteri alkímiájával. Hacsak látványosan nem megy tönkre az ország a hátralévő egy évben, hogyan veszthetne? Bajnai és Mesterházy ott tartanak, ahol Schiffer, az utóbbi karakteres önfelszámolási őszintesége nélkül. Programírás, szakértés, egyeztetés, pepecselés, rohadt kamarillázás, kávé, pogi, széndioxid -- legfőképp pedig politikai tehetségtelenség. Baloldal-plusz-balcentrum? Százszor leszerepelt káderek, fantáziátlan karrieristák, lézengő ritterek, frissen kiegészülve bankárokkal, gyanús múltú üzletemberekkel, politikai kijárókkal -- meg kell a szívnek hasadnia. Romokban hevernek, még mielőtt igazán beindult volna a fideszes hadigépezet.

Nem tudnak eljutni a választói többség szívéhez és eszéhez. Se víziójuk, se karakterük, se ízük, se bűzük. Ott lebegnek a centrális erőtér peremén, várják, hogy Orbán hibázzon. De akkorát már nem tud, hogy ezek hatalomra jussanak. Jó ez nekünk? Nem jó. Megeheti a fene az ellenzéket? Minél hamarabb, szilvuplé.