2012-13 telén megbukott Orbán forradalma. Elsöpörte a gazdaság rendületlen hanyatlása, a választók seregnyi apró csapásra következő kihátrálása a Párt mögül, a diákmozgalmak, és az emblematikus regisztrációs törvény bukása. Nem sikerült az áttörés és a stabilizáció, következik a lassú erózió: a centralizált, bajtársi csoportokra és mameluk hadakra épült Orbánia legitimációs válságba került.

A tempóvesztés, a hitelvesztés, a tehetség és a tévedhetetlenség mítoszainak megroggyanása minden további ravaszkodást már annak fog mutatni, ami valójában: egy társadalmi bázisát és gazdasági stratégiáját felélő hatalmi csoport vergődésének. Sok rossz döntés születhet még, jó -- ismerve a kormányzó szemléletet -- egyre kevesebb.

A hír nem adhat okot maradéktalan örömre. Jobb lett volna, ha a kétharmad bölcsen él az erejével, de nem tette. Orbán bukásával azonban, ha végül bekövetkezik, nem fogunk közelebb kerülni a  társadalmi kiegyezéshez. Olyan politikai elitet fog feldobni a változás, amely nagy részben korábban már leszerepelt, most meg adott esetben bosszúszomjas és türelmetlen lesz, amellett, hogy heterogén és kiszámíthatatlan. E blog szerzője Nemzeti Kerekasztal összehívását tartaná indokoltnak, amely mellett meg lehetne állapodni egy új időszak alapelveiről. Ezt a Kerekasztalt Orbánnak kellene kezdeményeznie és felállítania. Jószerivel ez az egyetlen esélye maradt a tekintélye megőrzésére. És addig kell megtennie, amíg hatalma van hozzá, és még képviselheti mellette a jobboldali érdekeket.

Vergődés vagy remény, ez most a kérdés.