"Csak rajtad áll, elfogadod-e." - mondja a miniszterelnök, és ha valaki a Fideszre gondol, igaza van. Ő ugyan Krisztusról beszél, de a mai politikai klímában elhanyagolható a különbség, a dolgok összefüggenek. Krisztus is a Fidesszel lenne. Mindkettő funkciója a megváltás. Szentségtörés? Méghozzá elég vaskos. A karácsonyi interjúban Orbán -- sok, sok év után -- még mindig a hitünkre apellál. Egyfelől azt mondja, küldetése van, amit nem a választóktól kapott, hanem "mélyebb oka is" van annak, hogy kétharmada van, ami elég ijesztő. Másfelől viszont erre vagy más hitre az olvasó rá is kényszerül, csak hittel hidalható át ugyanis a valóság és a fikció, a mindennapok és az előadott nagyívű perspektíva közötti szakadék.Orbán szentségtörésében így kénytelen osztozni és tettestárssá válni a nagyérdemű, mert ha még bízni akar, akkor jobb ha mindjárt hisz is ebben-abban.
Orbán magát a tényeket is a hit szemüvegén keresztül nézi és rendezi meg. Nem hiszem, hogy Bauer Tamáson és Szigetvári Viktoron kívül másnak még magyarázni kellene a Gyurcsány-féle rettenetet. Na de hogy az ország "végzetesen" le lett volna gyöngülve 2010-ben, most viszont "erős", ahogy Orbán találja mondani, az enyhén szólva költői túlzás. Az egyik talán (vélhetően egyik sem), de mindkettő egyszerre.... ugyan. Márpedig a tendenciózus helyzetbeállításból nem születhet értékelhető tanulság, és bizony az embernek -- ha elég idős -- eszébe juthatnak a nyolcvanas évek Népszabadság-interjúi az akkori pártkorifeusokkal: a hangvétel, a tényekhez való hozzállás, a hitelesség nem sokkal volt rosszabb ennél, a legitimációs válság akkoriban már tapintható volt, itt legalábbis szaglik. A tények távolról sem makacs dolgok, tények nemigen léteznek interpretáció nélkül, de ha az interpretációk és élettanulságok kritikus tömege meghazudtolja a nyilatkozót, akkor ott a bukás csak idő kérdése.
Orbán szentül meg van győződve róla, hogy át tudja magát hazudni a túloldalra, egy kis osztogatással, egy kis választási manipulációval megtűzdelve a közvélemény még átállítható. Nem a szklerózis jele ez? Mi ez a vakság, ami a jobbára éles szemű népvezért érzéketlenné teszi a tényekkel szemben? Ugyanaz, ami megengedi, hogy már csak szentenciákban és kinyilatkoztatásokban forduljon a választóihoz, és alig ötven éves korában úgy viselkedjen, mint egy dakota-székely vegyesházasságból származó erős nyolcvanas, aki előtt már csak a jövő század történelemkönyvei és a Széchenyivel való mennyországbeli bratyizás lebegnek? Mi ez a hülyeség, aminek milliónyian mennek a kárára -- áldozatokként egy még viszonylag fiatal ember végzetes önhittségének és ambícióinak oltárán? Miközben vannak néha méltányolható törekvései is, biztosan. A bankoknak, a telekom- és energiaszolgáltatóknak biztosított kartellszerű oligopol pozíció és állami barátság ezeket a cégeket módfelett elszemtelenítette a múltban, kár, hogy Orbán képtelen volt ezt az ügyet egy kicsit intelligensebben lejátszani, miközben még több pénzt szivattyúzik ki a kasszából a sajátjainak biztosított közbeszerzésekkel, az önkormányzatok "megmentésével", földosztogatással, tehát a népesség nagyobb része még rosszabbul jár, mint korábban. A lötty a pórusokban profibb, csak a szemérmetlen hazudozás nem változik.
A MN dicséretére legyen mondva, háromszor is megkérdezi, hogy meddig feszíthető még a húr. Kap válaszul szokásos metaforákat és Matolcsy legjobb dizőzszámaiba illő nagyívű, de rettenetesen tájékozatlan, naív fejtegetéseket. Mint magyar állampolgár ezt rossz jelnek látom. A kormányfő és környezete egyre inkább csak az elkövetkező harminc évről szeretne beszélni, a látványosan romló növekedési adatokkal ("egyedül ez nem jelzi még az áttörést"), a versenyképtelen, kiszolgáltatott gazdaságszerkezettel (többnyire bérmunkás státusz, alacsony magyar integrációs és versenyképesség, zuhanó beruházási ráta) a rablóállam politikai érdekből fenntartott egyensúlyjavítási voluntarizmusát helyezi szembe. Az egész percepciója hibás, a kérdés, hogy csak nekünk szól-e,vagy igazak a pletykák, miszerint Orbánnak semmi érzéke az alapvető gazdasági logikához.
Hit, profánabbul, ráolvasás. Ezzel tisztelte meg híveit a kormányfő. Nem lennék szívesen a híve. Egyre megalázóbb pozícióba kényszerítene. De így csak egyszerűen félek 2014-től. Úristen,mi lesz, ha valaki nyer?
