Ellenségünk az ENSZ, Orbán cigányozik, migránsok betelepítésével fenyegetőznek magyar lakásokba, pedzegetik a kárpátaljai helyzetet, de látványosan Putyin szekerét tolják vele... mi kell még ahhoz, hogy látszódjék, a kormánypártnak semmi produktív mondanivalója nincsen (mivel semmi produktívra nem képes)? De nem kell aggódnia, megmenti az ellenzék, amelynek 2014-hez hajszálra hasonlóan 1. egyetlen pártja sem képes épkézláb független narratívára, nemhogy közösen egyeztetett országképpel kampányolni, 2. láthatóan politikai analfabétákból áll, akik egyszerűen nem érzik, hogy kell a politikai térben hatékonyan viselkedni, 3. minden lehetőségük meglenne a hódmezővásárhelyi tanulságokon tovább építkezni , de ilyesmi eszükbe sem jut. A helyzet semmit nem változott a két hónappal ezelőttihez képest: az ellenzék kulcsszereplőinek több érdeke fűződik az ellenzéki léthez a NER-ben, mint a célzott érdekű, az egyéb nagyszerű elgondolásaikat, a saját hatalmas politikai értéküket és feddhetetlen jelenüket egy időre zárójelbe tévő (ja, ilyenek nincsenek) közös kormányzáshoz. (Jelzem, a fókuszált érdekű kormányzás nem csak a kormányzásnak tenne jót, hanem azon szavazók választási kedvének is, akik -- mint én -- nem szívesen adnának biankó csekket ezeknek a pártoknak még a mai tragikus körülmények között se. Nekem biztosan segítene, ha tudnám, mire korlátozzák magukat.)
Két nap alatt sikerült visszaesni a Márki-Zay előtti tespedtségbe és Orbán őrültségei tematizálhatják a közéletet. Én, versenyen kívül, kapásból tudnék három-négy témát, amelyekkel tovább kéne építeni a szavazóbázist. Miért nem lehet az MZP észrevételezte hmvhelyi eladósodottságra felfűzni a többi fideszes nagyvárostól "várható" hasonló csődtömeget? Miért nem lehet az ellátórendszer lerobbanását világosan, szemléletesen illusztrálni? Miért nem lehet az Orbán-vő ügyét további fideszes családokra kiterjesztve napirenden tartani? Orbán jobbkeze épp most ismerte be, hogy átfogó kudarc a híres unortodoxia. Ebből miért nem lehet alkalmas témát faragni? Miért nem lehet egy közös kormányzás első néhány intézkedését egyeztetve közösen kampányolni, ezzel a kompetenciájuk és a tetterős kormányváltásnak -- legalább -- az érzetét keltve? Az idő és a bizalom gyalázatosan amatőr -- vagy éppenséggel profi? -- vesztegetése folyik. (Miközben persze MZP győzelmét még mindig nem sikerült dekódolni. Ti. ebben semmi "na ugye!" mozzanat nem volt, mert pont annyira volt köszönhető a balos pártvezérek és a pártok távolmaradásának, mint MZP karakterének és jobboldaliságának. Szóval, a legjobb akarattal sem a balos knowhow csúcsra futtatása volt. Ennek ellenére MZP győzelme és a rejtőzködő szavazók erejének keserű tapasztalata láthatóan az eddiginél is rosszabb énjét hozza ki Orbánból, ami választásra sarkallhat olyanokat is, akik eddig nem mentek volna el szavazni -- azaz az ellenzék helyett a magyarok reménye a választási zaj növekedése és az ennek következtében élénkülő szavazási kedv.)
Egyik (amúgy tényleg) nagyra becsült ismerősöm jelzi a FB-on, hogy "Gergő szombaton ismertette a 10 pontos programját". Hát igen, Ferenc meg előtte a -- nem tréfa -- 600 pontosat! (Miután egy fél, majd újabb kétharmad ciklust végigcsinált korábban kb. összesen ugyanennyi ponttal, igaz, akkor tizenkét egymást követő tömörítésben.) Kár, hogy nem programok döntenek a választásokon, valamint az sem, hogy kinek áll ki hosszabb pávatoll a farából. Kit érdekelnek a pontok, ha nincs mögöttük versenyképes világkép, reális politikai stratégia és a választási kompetenciák látható erősödése? Öt héttel a választások előtt valójában csak abban reménykedhetnek, hogy a "kit utálunk jobban" nemzeti kiszámolósban ők maradnak benn végül a legtovább. A választóik meg abban, hogy nem szúrnak ki annyira az országgal, mint most tűnik.
