Ha végigtekintünk azokon a témákon, amelyek a Fidesz iránti lojalitást táplálják -- amelyektől a Fidesz-szavazók nemzetinek és/vagy polgárinak érzik magukat, hát, szánalmas a kép.
A nagy rezsicsökkentésben, amely a 2014-es választásokat is jelentősen befolyásolta, a magyar lakosság járt a legrosszabbul egész Európában. Ma ott tartunk, hogyha a világpiaci árat követte volna a földgáz lakossági ára, akkor a mai árnak a harmadával is kevesebbet fizethetnénk. Több éve.
A Soros-terv, ugye, nem létezik. Ezt gyakorlatilag mindenki tudja, aki minimális szövegértési képességekkel rendelkezik. Van egy idős ember, aki, well, az önmeghatározása szerint is pénzügyi spekuláns, írdogál cikkeket és könyveket, közben pedig jelentős összegeket költ el az összespekulált pénzéből a Nyílt Társadalomnak nevezett alapítványára Magyarországon is. Ettől az alapítványtól nyernek aztán támogatást hazai civilszervezetek is, amelyeknek kétségtelenül van valamiféle zsánerük, arcélük, világképük, hozzáállásuk a világhoz, mégis mindösszesen annyira elenyésző a közvetlen politikai szerepvállalásuk, hogy nem gyakorolnak annyi hatást se az árva magyarokra, mint egyetlen Kövér László-interjú. Ezeknek a civilszervezeteknek ugyanis nem ez a feladatuk. Viszont szegényeket taníttatnak, jogot védnek, átláthatóságot visznek a politika tört részébe. Kell szeretni Sorost? Miért kéne? Engem se kell, a szomszédok Tibikéjét se kell, csak egyet kell. Megpróbálnia mindenkinek megőrizni a józan eszét.
Ezzel szemben a nagy sorosozásban a magyar demokrácia a Freedom House legutóbbi felmérése szerint a legutolsó (a tök utolsó) ma Európában; olyan mélységbe verekedte magát, ahol utoljára 1988-ban, a rendszerváltás előtt volt. Mármost a Freedom House-ról azt képzelni, hogy minden más ország, amelyik szerepel a listáján, a Sorossal karöltve azért hozta létre, hogy szegény magyar népet fikázza, az a zárt osztályra kvalifikáló aránytévesztés. Gondoljunk bele, nálunk tetszvényjog alapján parlamenti képviselőket tiltanak el az intézményesen gyakorolt népképviseleti jogaik gyakorlásától, mert "az ellenkezik a magyar érdekkel"! Ez kb. azt jelenti, hogy a magyar érdek meghatározása egy-két -- na jó, egy -- emberen múlik ebben az országban, és ezt az érdeket bárkivel szemben alkalmazhatja bunkósbotként -- hiszen ha egy parlamenti képviselővel szemben igen, akinek alkotmányos joga és kötelessége a kormány ellenőrzése, akkor ugyan kivel szemben nem?! Mindezt úgy, hogy közvetlen pártirányítás alatt van a média nagy része, a Fidesz érdeke szerint táncolnak az állami intézmények (lásd a legutóbbi számvevőszéki hajszát az ellenzéki pártok ellen), kiskirályságokra osztották az országot Baranyától Debrecenig, Hódmezóvásárhelytől Szombathelyig, Mezőkövesdtől Kaposvárig. Csoda ezek után a FH-nál elnyert besorolásunk? Ugye, hogy nem. Próbáljunk már mérlegelni, nép, hogy mi jelenti nálunk a nagyobb veszélyt a nemzetre, Soros vagy a saját kormányunk?!
Ami pedig a következő témát illeti, ami lázban tartja a fideszes érzületet, az a migráns-ügy. Érdekes ez is, ugye, most hogy kiderült, a kormány a szavazói elől elhallgatva éppen annyi menedékkérőt fogadott be tavaly (kb. 1300-at), amennyit a kvóta előírt volna nekünk a már az EU-ban tartózkodó migránsok vonatkozásában. Tehát jönnek muszlimok stb. Akkor most hogy van ez? Nem érzi a Fidesz-szavazó, hogy vastagon rászedték -- nem mellesleg a saját pénzén, ami mehetett volna az egészségügybe, a gyerekei iskoláiba vagy a saját nettó bérébe? Nem érzi, hogy a nemzetre más csatornákon kellene költeni, mint a plakátok, a hamis konzultációk és a gyűlöletkeltés, hogy tényleg erősödjön? Nem érzi, hogy közben a "Mészárosok" által évente elnyert adófizetői százmilliárdok (!!) valahol hiányoznak a nemzetnek?
Nem kétlem, a Fidesz-szív a rezsihazudozás, a sorosozó hazudozás, a civilező hazudozás, a migránsozó hazudozás stb. (stb. stb. -- a hazugságok végtelen sora) ellenére tovább fog dobogni, míg nyomják belé az adrenalint. Az ember ilyenkor már csak magára tud gondolni: de jó, hogy nem vert meg a Jóisten Fidesz-szívvel!